szerda volt

szerda volt és a lány csíkos pólót viselt. haja elázott az esőben, napszemüveg takarta szemét, pedig fénynek semmi nyoma nem volt. a folyosókat járta, jobbra és balra pillantott, köszönt és mosolygott, hogy a valóságban maradjon. krémcappucinot kortyolt, imádta, hogy felmelegíti. rázta a hideg.
nem volt boldog, nem volt szomorú, nem érzett semmit és nem is gondolt semmire. élvezte a társas magányt, a hangtalan sóhajait, a kimondatlan szavait.
szerda volt és a lány hazaért. cigire gyújtott az éhség ellen, de tudta, úgysem nyomhatja el. narancslevet töltött egy lopott pohárba, 100%os, mint mindig. rádiót hallgatott és tévét nézett egyszerre. elaludt.

álmában önmagát látta, ahogy földig érő, vérvörös hajjal szaladt egy folyóparton. nézte magát és összetört egy tükröt. ki ez a vörös lény? ez a felhőtlenül szabad démon? aki ha nemet mond, igent ért rajta, és senki nem éri utol.

felébredt. szerda volt és a vörösség a lányba költözött.