új lényeket keres a galaxisban
mert az embereknél már
áldozattá vált..
az öröknek hitt dolgoknak szabályszerűen mindig vége lesz. fájón, vagy könnyedén, megrázón, vagy észrevétlen. vége. szép szó, csupa magas magánhangzó, a falhoz vágva visszapattan, megüt talán. egy korty kávé este fél nyolckor, és máris forróság fut végig testemen. léda vagyok. sosem csinszka. forróság...vége.
meghülyít majd
egy csuhás szekta
vagy ribanc leszel,
meg minden extra.
pedig ártatlan volt,
szeretettel teli
hirtelen felnő...
a kérdés az, hogy én meddig küzdök a nyilvánvaló ellen. meddig akarok magamnak hazudni magamról. szemtől szemben a fürdőszoba tükörben, amikor nincs háttérzaj, viasztestek, lázadás és ítélkezés. amikor nincs rajtam smink, sem a pólója. olyankor küzdök a megfelelés ellen.
az élet szar tenger
hát ugorjunk bele!
hogy legyen tele...
ma a múlt láthatta, hogy arcom nem változott, a hajam megnőtt, de színe ugyanolyan. mosolyom begyakorolt, vidám, ugyebár és kedves. a múlt nem látta rajtam, hogy bár kívül ugyanaz a nő vagyok, belül egy számára ismeretlen idegen lakik. a Hold pártfogoltja. a sötétség szeretője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése