lebeg a világ

eső áztatta akkor hajunkat, és szívódott be a hintáról nadrágunkba. repültünk és sikítottunk, azt hazudtuk: bűnösök közt is ártatlanok. így volt.

törés. fájhatna, ha engednénk neki. de tűrni tudni kell, erősnek lenni kötelező és behajtani tilos..

a tükörkép nem mosolyog rád vissza. őelőtte nem játszhatod meg magad. a tükörkép a hibáid mércéje...minél sötétebb, annál mélyebbre süllyedsz.

egy jól ismert arc melegszendvicset készít, mikor éjfélt üt az óra. kenyeret vesz elő és sajtot a hűtőből, egy bánatos mosolyt a spájzból.

harapj az égbe nyers húshajnalom
lyukas nadrágom kézzel takarom
a varázsló riva öleli át
megkövitett tarka malacát.-

hogy mit mondanék, ezen a vasárnapon az Életnek? hogy ez a nap akár tökéletes is lehetett volna! hiszen mindent a magunk világának képére formáltunk tegnap és ma.
és mit mondana erre az Élet? hogy nektek sosem elég!

a zöld füst pedig lassan megpirul
csöngess a csöngés tompa tóra hull
jéglapba fagyva tejfehér virág
elvált levelén lebeg a világ--