vidáman védtelen
harsányan harsogó
lángolón lobbanó
szertelen száguldó
bohéman bánkódó
lehetnék megható
de nem ez a mérvadó
T.K.
ellepik a várost az élőhalottak. feltépik az üzletek ajtaját. nem ismernek határokat, földet vagy eget. vért isznak, rázva, nem keverve. futnak, gyorsan, nem fuldoklón. emebereket ölnek, mert orrukat fájón sérti a szaguk, az a kicsinyes, parfümmel elnyomott emberszag. rázva nem keverve isszák. tört jéggel, ha lehet és törzsvásárlói kártyával kérik. csak éjszaka élhetnek, nappal elnyomja őket a vadul dudáló autórengeteg, a buszon rezzenéstelen, zombi arccal álldogáló nép. a nappal -számukra- egyenlő a halállal és az éjszaka a vad, gátlástalan élettel. nincsenek érzéseik, nincsenek gondolataik..már feláldozták őket a hajnal oltárán. angyalhangon egyre ugyanazon énekeket kántálják. csak ők hallják, csak nekik szól az ima. meztelenek, hogy testüket ne kösse meg ruhák szorító feszessége. hogy kik ők? ellepik a város az élőhalottak.
afterhours.
'illetve el kell tűnjek. dehát ez olyan, mint az a lombos fa, ott a sarkon a laktanya utcán, ahol először a szemedbe mertem nézni.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése