egy elátkozott írónő után szabadon..

- együtt haltunk meg. ez a legszebb, azt mondtuk.
- csak sajnos azt is megmondtuk, hogy halott lélekkel, élő testben fájó igazán a kín.

egy őszi nap karolja át nyakam hátulról. kicsit fojtogat, de engedek neki. vállamba harap, karmol is, de én csak állok, és nem mozdulok, nem viszonzom közeledését. fülembe suttogja születésem óráját, nagy gyerek voltam, már majdnem kész nő. a kórház neve bakelit, sötétben érkeztem. borral kereszteltek meg, hiszen másban nem hiszek.
egy lány ült velem akkor szemben, együtt érkeztünk a világra. kórházi csodaeset.
egy őszi nap karolja át derekam, magához húz erőszakkal. boráztatja azóta a papírt, cigifüst marja torkunkat.

kezemen már alig látszanak a sebek, szobám ajtaja újra zárható. vigyázzban áll az óra, dél van.