nézz és ölelj

van valami különös a nézésében. valami rejtett veszély, ami biztonságot ad. az a fajta nézés, ami kierőszakolja a függőséget.
'egyszer hozzáértél a kezemhez. te sütsz!'
ezért nem tudnék a szemedbe nézni.

és talán az egyetlen ölelés, amiből nem akarok kiszabadulni, és hogy nézés és ölelés mennyire más! most arról van szó, amit a csapó utca józanító hidege adott nekünk hajnaltájt. azokról a mondatokról és felismerésekről. a cipőnk kopogásáról és leheletünkről.... vagy mindig erről van szó?

látom, ahogy nemsokára megnyomod a csengőnket. nem fog zenélni, egy kicsit zúg majd, hogy jelezze jöttödet, elromlott régen. én odaszaladok, mosolyogva leszáguldok a lépcsőn, kinyitom neked az ajtót. megölellek, mert mennyire más ölelés és nézés!