2009. július 4., szombat
parfume, the story of a murderer
ez a hihetetlenül emberi könyv utazott velem, és nyugtatta le hajnalban szerelemtől viruló fejemet. miközben olvastam, szinte éreztem az illatokat, és reggelente Grenouille orrával szimatoltam a levegőbe, persze korántsem olyan hatásosan. próbáltam elemeire bontani az illatokat, de rá kellett jönnöm, hogy ez borzasztóan nehéz. az illatok hatalmas erővel bírnak. nagyobbak a szavaknál és maradandóbbak a tetteknél. előfordult már, hogy egy illatról eszedbe jutott egy gyerekkori élményed? vagy a tömegben egyszer csak megérezted valaki illatát, aki tudod, hogy nem lehet ott, de mégis úgy gondoltad, hogy ott van? hát persze. ahogy a könyv is írja, a szagoknak nincsen ellenszere. a lélegzetettel együtt a szervezetedbe szökik, akár akarod akár nem. az illat olyan, mint a szerelem. nem tudod semlegesíteni, nem tudsz ellene mit tenni, nem tudod kiválogatni, hogy milyen aromákat szeretnél megérezni és milyeneket nem. kapod mindet és csá. aztán persze minden parfüm elveszti hatását. ha sokat érzed, megszokod, míg végül megunod. a szerelem annyira valós. minden az ösztönön múlik és a kémián. nem számít, hogy az eseted-e az illető, hogy tetszik-e a stílusa, hogy milyen nyelven beszél, hogy észrevesz-e egyáltalán. ha vonzódsz hozzá, nincs menekvés. és ahogy Dr. Csernus mondja: aki elkezd menekülni, az mindig rábaszik.
egyébiránt. törökországban nőnek lenni abszolút előny. de csak eleinte. elhalmoznak szép szavakkal, mosolyokkal, behízelgik magukat könyörtelenül küzdenek kegyeidért, aztán ha megkapnak (értsd feleségül vesznek) onnantól kezdve meg visszanyal a fagylalt. szülhetsz 10 gyereket, élheted a háztartásbeliek "mesés" életét. persze ez csak az én gondolatmenetem. én csak az első fokozatig jutottam, nem tudom mi jön utána. lehet, hogy a "minden csoda két napig tart" elv szerint a nő mikor asszony válik belőle, elveszti értékét, megszűnik nőnek lenni. de azis lehet, hogy élete végéig ilyen bánásmódban részesül. lényeg a lényeg törökországban mindenki mosolyog. mindenki kurvakedves. imádtam ott lenni. hazaérvén a takarítónő a reptéren a ronggyal bocsánatkérés nélkül felmosta az emberek lábait is a mosdóban. érezni a különbséget. de kitudja. lehet, hogy ott ez a negédesség az álca, a hívó, csalogató szó, ami alatt ugyanaz rejtőzik, ami itthon is.
azért visszamennék...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


mindent értek az illatokkal kapcsolatban. minden egyes nap átélem. tudatosan, tudatlanul mindegy. itt van az orromban, a lelkemben ez a számomra kedves illat. jobban hozzám tartozik már, mint a Chanel Chance... röhej a köbön.
VálaszTörlésXo.