Nők

a témáról akár külön blogot is nyithatnék. de most csak egy bejegyzés erejéig.

tegnap megnéztük a Nők című (enyhénkésik a felirat a fél filmben pedig nincs is de azért élvezhető) alkotást. hárman. három korosztály. anyukám, unokatesóm és én. és hiába. nők a nők között női filmet nézve nem számítanak az évek, az alapvető eszméink ugyanazok, főleg így családon belül. szeretek nőnek lenni. játszmázunk, taktikázunk de ettől vagyunk igaziak. felesleges köröket futunk a férfiak szerint, de ha nem tennénk nem lenne izgalmas. tudni kell élni az adottságainkkal és haragszom azokra, akik nem teszik. kicsúszik a kezük közül az élet és csak akkor kapnak észbe, mikor rohangálnak a plasztikai sebészetre. egy implantátumtól érzik magukat vérbeli nőnek? megnézném mi jár a fejükben. az apró mozdulatok, a kis titkok, melyeket csak mi alkalmazunk és a mosdóban egymásra mosolyogva értjük az egészet.

nőnek lenni csodás. nőnek lenni szívás. köztünk jobban kiéleződik a féltékenység, a rosszindulat, az álszentség, a bosszú. össze kellene tartanunk. persze akkor minden túl egyszerű volna.



imádtam A szülinapján lenni. veletek, HSZ mindig élvezet. napról napra szembejön velem a tudat, hogy valami elmúlik, de rögtön jön a következő. és így érdemes.