festival fever

önkívületben táncoltunk az aktuális kedvencre,
közben buján bujtattuk kezünket kredencbe.
jó volt látni, hogy pompásan egy a hullámhossz,
szádat számhoz érintve felfedeztük: jó ez és mégis rossz.
rosszak vagyunk, mert meghalt köztünk az értelem,
lángoló szemedből tényleg hiányzott az érzelem.
tudod kedves, nekem nem szabad tékozolni,
mert meglesz rá az ostrom, a báró fel fog falni,
úgy kell majd fülledten a padlóról felnyalni.
nem lesz vámpír, se labamba, ha jön ő,
hisz mellette én vagyok a tökéletes nő.
hiába buli, hiába gyerekes, kacér vétek,
perverz a szándék, tehát gyors menetben lépek
tovább. szívednek üzenem: az első lett az utolsó,
másnap reggel akadozva csúszik a tegnapi korsó.
és a sörsátor kivilágítva még csak-csak,
de hajnalra a fényét elmossa a napnak.
tükörbe nézve is a bűntudatot látom,
NINCSEN hűség ezen a rohadt nagy világon.