olyan furcsa veled beszélni. hogy csak úgy minden hátsószándék nélkül megkérdezed, hogy vagyok. jól vagyok nélküled, de jobb volt veled. "veled". mellettem voltál még így távolról is. sokszor eszembe jutsz, sok mindennek te vagy a kiindulási pontja, és az összehasonlítások, melyekben mindig te vagy az alappélda, és mások azok, akik eltérnek tőled. ez nem szerelmi vallomás. ez nem temetés, csak egy emlékezés, egy gondolatmenet. tudom, hogy te érteni fogod, hogy neked szól. ennek még nincsen vége igaz? mert szólok: elkezdődött. akkor és ott. és az a hely marad meg nekünk, ha más nem is. és te voltál az egyetlen olyan, akivel semmi konkrét, és mégis valami. nagyok ezek a szavak. kurvára próbálok rejtve írni, kódokban. mit művelek? miket fogunk még művelni? fogunk? olyan kíváncsi vagyok, hogy csak az én fejemben van-e ez megrendezve tökéletesen, filmjelenetekre bontva, vagy pedig valós tényekről van-e szó? nem tudom olvasol-e, olvass. olvass és reagálj, ha érted. mert tudom, hogy érted, de adj valami jelet, hogy biztos lehessek benned. bennünk. ha beraknék egy számot aláfestésnek, túl egyszerű lenne. kíváncsi vagyok. csukd be a szemed és nyisd ki a szád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése