nyakam harapja, mint éhes macska
nyíló ajtó, falak nélkül
beesik az eső, hogy
ázzon csak minden
és tőlem karmolva kapja.
füstszínű sóhaj, könnyed méreg
ömlik a testbe a gyönyör
tükör a szemed
nyög az óra
nevetve ízlelem véred.
levegőt markol erős kezed
óvatlan mozdulat, kéjvár
remeg a szív
és forog a fej
eltűnik e meztelen szellem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése