stopper főcím statiszták

Beállította a stoppert, öt perctől számolt vissza. Nézte a pergő másodperceket, és akkor jutott el a tudatáig, hogy öt perc milyen sok idő. Nem győzte kivárni, megőrjítette a semmittevés, a tétlenség, az óra kattogása, a nyugalom és mozdulatlanság, mikor tér és idő egy, és az ember csak egy apró tényezője a külső körülményeknek. Filozofikus gondolkodása mindig is hátráltatta az előrejutásban, az élet mindig pofán törölte a ténnyel: realisták előre, álmodozók hátra! Sosem érdekelte, miből jut tápanyaghoz a virág, a virágnak a színe és illata érdekelte, a szirmainak puhasága. Az emberi test csak egy kéjbarlang volt neki vagy egy vicces hullámvasút, nem számított felépítése, működésének bonyolultsága. Gondolkodni felesleges, ha élni is lehet- hajtogatta. És most számol vissza. Minden másodpercet kielemez, eltemet. Öt perc múlva vége lesz mindennek. A lámpás az arcába világít, vallatni próbálják. Úgy érzi, valaki a szemébe vájja a fényt és kérdezgeti, de ő nem felel. Igazából magát vallatta, magáról. Saját elméjének kínzójává vált, mikor elindította az órát, a gomb megnyomásával elrontott mindent. Keretbe foglaltatta magát. Addigi felhőtlen hétköznapjai távoli eszmeképek, barátai zord idegenek, szerelme hűtlen utcalány. A fék behúzásával vesztette el az irányítást. Tökéletesen értette mit csinál. Tudatával tisztán döntött a halál mellett. Túl szép volt, kell bele a piszkos hamisság, a megbocsátás nélküli vadság. Élete végén, melyet saját kezűleg fog elvágni, elég öt perc realitás. Nem így képzelte, de most már mindegy, így alakult. Fakult a bőrszíne, haját is hullani vélte, kezét alig bírta megemelni, ujjai készségesen összehúzódtak, mintha teste minden zsigerében a vége címszó ugrándozna jókedvűen. Meg kell történnie. Most van vége. Nincs visszaút. Az utolsó másodpercek következnek, visszaszámlálás tíztől. A tíz legkeményebb gondolat tör most elő. Egyenként szenvedi végig őket, egyenként szúrják szíven. Nem bánt meg semmit, csak ezt az öt percet. Három, kettő, egy. Vége. A fegyver elsül. A realitás győzött. Egyelőre.