2010. február 8., hétfő

magammal


szívesen szembemennék most magammal az utcán.

"közel jönnek, hogy meggyőződjenek róla, ugyanolyan ember vagy te is, mint ők. a gyerekek, ha látják, hogy kedves vagy, bátrabbak lesznek. ha mosolyogsz, visszamosolyognak és megsimogatnak. sokszor az volt az érzésem, azért érnek hozzám, hogy meggyőzzék magukat, hogy ott vagy szőkén, fehéren, de mégis olyan vagy, mint ők."

szívesen innék egyet magammal.

"de örök-kék szeme ködén
halál előtti mosoly - újjászült remény?
s egyesegyedül magadat láttad
sötét ablakod vakult közepén."


szívesen nevetném ki magamat.

"nem tudod, hogy álldogálok itt magamban,
cigarettám parazsát a bronz hamutartón tördelem el.
életem elhibázott részeit egyszer sötét,
máskor pedig színes foltokban látom.
úgy-annyira, hogy annak a farmernadrágnak a színét is
árnyalatával idézem föl, és arcod aranyló pihéit is."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése