ki be járkáltak az emberek, számok követték egymást, hol lehajtott fejjel hallgattuk, hol a hajunkat dobálva tomboltunk. számok, amik jelentenek valamit. borosüvegek ürültek ki, cigarettacsikkek hevertek a hamutálban. a kezemet szorította egy fiú, maga a bizonyos cáfolat, vagy bizonyíték, ahogy tetszik.
majd egy arc azonosult az enyémmel. néztük egymást, és ugyanarra gondoltunk. 'lesz még szebb holnap' hazugságon kaptál, talán először. megcsókoltuk a csuklónkat. az alkaromon egy felirat: 2010.02.13. Emlékezz! és alatta, ahol a legpuhább a bőröm: Whispering Wind.
felébredtem. megragadtam az iPodom, kikerestem. csukott szemmel, sötétben támolyogtam el az ablakig, felhúztam a redőnyt. a friss hó szelíden simogatta az arcom, jó reggelt, mosolylány -ezt suttogta. az írógépben egy üres papír, rajta összesen öt mondat:
"-egyedül vagy itt? -képett hozzám egy idegen. hamutálat tartott a kezében.
magamra néztem. a hajam az esőtől vizesen omlott vállamra, bő ingen lecsúszott mellkasomon.
-mindig egyedül vagyunk, csak néha úgy tűnik, hogy nem."
nem emlékszem, hogy mikor írtam, talán tegnap éjszaka történt.
poharakat, dreher-es alátéteket, egy gyújtót és valami asztaldíszt szedek elő a táskámból. nem lepődöm meg, kipakolom őket egy polcra, kleptománia..
ruháim beszívták a füstszagot, elvegyült a parfümömmel. kínzó duó. mindig üt.
kibontok egy piros borítékot. egy levél van benne, egy cd, és konfettik. elsírom magam örömömben. ezzel élem túl a mai napot.
2010.02.14. valentin nap. ______sztrájkolok, édes.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése