halál.

ködben értem haza, csípős ködben. ittam egy pohár jéghideg vizet, levetkőztem, és befeküdtem a piros takaróm alá. szivek vannak rajta... pont. egy gésa emlékiratai, kinyitottam. nem emlékszem melyik résznél aludtam el, csak arra, hogy hajnal táj van és rezeg a telefonom. kinyomtam, majd újra rezgett. álmodtam vagy tényleg? tényleg. 'itt vagyunk előtted..' ... 'akkor menjetek el'.
megint csönd és sötétség, most már álmodok. zene vesz körül és fények. és egy férfi, de csak a keze, amit lerajzolok, hisz mindig kezeket rajzolok.
megint rezeg. most sms.. attól akitől nem vártam, olyan, amit főleg nem vártam... pont.

8:45 az ágy szélén ülök, remegek. valaki meghalt a világban valahol, és én éreztem. nem láttam, nem hallottam, de éreztem az elmúlást. egyik pillanatban még volt, a másikban elmúlt......

kinyitom a füzetem. tegnap írtam bele, mikor nem látta senki.
n: megmutatod a rajzod?
m: nem tartottam meg.
n: hogy hogy?
m: nem volt olyan jó de azért rossz se.
n: az arany középút?
m: milyen út?
n: az arany középút... amikor nem olyan jó, de azért még oké.
m: szerintem én is ilyen vagyok.

néha úgy lennék én is 5 éves. csak be kéne bújnom a szekrénybe, és nem találna rám senki.