amikor beesteledik, mindig különös érzés fog el. ilyenkor lekapcsolok egy percre minden fényt és élvezem a semmit. a sötétség átölel és simogatja érzékeim. felerősödnek az illatok, a hangok, a tapintásom szinte látásnak minősül.
ilyenkor nem kívánom, hogy bárcsak itt lennél velem, nem vagyok szomjas, nem fázom, nem akarok cigizni sem.
egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ha teljes sötétségben meggyújtok egy gyertyát, látni fogom az utamat.
ma éjszaka lehúzom a redőnyöket, kikapcsolom a tv-t, letakarom a kis, világító piros fényeket a konektorban. magabiztosan nyomom le a gyújtót, és reszketve emelem a gyertya kanócához. pisszen majd egyet, én addig lehunyom a szemem. nem biztos, hogy kinyitom. nem biztos, hogy tudni akarom. de ha így is lesz, csak egy embernek fogom elmondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése