Élet! fogtad magad és elém gurítottál egy baszott nagy szerelmet egy baszott nagy szenvedéllyel. azt hiszed, nem tudom mire megy ki a játék? pontosan értem, mit akarsz nekem megtanítani. várj, nem akarom, hogy a könnyeim eláztassák a papírt. leveszem az álarcom és megtörlöm a szemem. mit súgsz? nem hallom... hogy mondod, ne vegyem vissza? de hát, Élet, akkor mindenki megláthatja az igazi arcom. akkor nincs mi mögé elbújnom és nincs, ami mosolyog helyettem. ne! ne törd össze! ne emeld fel a kezem és ne hajítsd ki általa az ablakon!

megteszed, mert erősebb vagy nálam. eltűnsz, de búcsúzásképp a küszöb alatt becsúsztatsz egy papírt. az áll rajta: új álarc vagy őszinteség? kabbe, Élet!
elfordítom a kulcsot a zárban, pedig jól tudom, hogy nem az ajtón fogsz holnap belépni.