kicsit kellemetlen, de alig érzem.
kicsit éget, de alig fáj.
kicsit más, de fel sem tűnik.
kicsit jó, de nem tudom értékelni.
kicsit kéne, de nem érem el.

empire of the sun dübörög a fülemben. csokis süti illata árad szét. kitöltöm a nesteat a pezsgőspohárba.

nem találom. sehogysem jövök rá.



mert kékes színüket átfesti drága mámor
s ringatja enyhe rengés a rézszin nap alatt
s nincs alkohol, csitítóbb, se dal, mely ily
puhán forr,
a rőt s rosszízű vágyak ettől megalszanak.
rimbaud:a részeg hajó

8:00 am: i get ready for the day

-esetleg, ha vagy, írj majd...
-esetleg vagyok.
-ez gyors volt. ezesetben pill.... milyen hűvös van.
-legalább a kávé forró.
-legalább..







-egy újabb csütörtök szalutál..
-ilyenkor mindenki csütörtököt mond..
-nevetnék, ha lenne hozzá kedvem.

könyv és festékillat. it's the beat ! magától mozog a testem, miközben a hőmérő higanyszála folyik felfelé.

akkor most játszunk olyat, hogy kinyitom a szótárt, hátha üzen. nyolc kifejezésem lehet:
nutáció=a föld tengelyének főleg a hold vonzásától eredp kis mértékű ingadozása.
kalamitás=kellemetlenség, baj, csapás; kellemetlen, váratlan eset.
spiritizmus=a szellemekbe, a holtak lelkének túlvilági életébe vetett hit, és az a hiedelem, hogy a szellemekkel közvetítők, úgynevezett médiumok segítségével érintkezésbe lehet lépni.
to be or not to be=lenni vagy nem lenni.
vocatio=hivatás, tehetség, elhivatottság.
genius loci=egy bizonyos helyen uralkodó, belőle sugallóan kiáradó szellem; helyi ihlet, eredetileg a régi rómaiaknál valamely ház, vidék, stb. védőszelleme.
explózió=robbanás, kitörés
tichizmus=az a felfogás, amley szerint a világot a véletlen kormányozza.

na erre kell egy cigaretta.

egy tökéletes nap margójára

egy órával pirkadat előtt, hősünk legkedvesebb napszakában, amikor a világ már nem alszik, de még nem is ébredt fel teljesen--csodálatos percek, az ártatlanság, az ígéretek pillanatai, amikor úgy érzed, a világ olyan, amilyennek mindig látni szeretted volna.
ez itt ororo.
azaz a vihar.
két név, két személyiség
- ugyanaz a nő.

california coffee. white mochaccino. pall mall. a gyújtónak lila lángja van, a szendvics vegetáriánus. little paul. vad, de csak a kor miatt. lesz egy JEL.
színház az egész világ! a művészbejárón lépünk be. a függöny elhúzódik. a közönség tapsol. mutasd mit tudsz...!

sz: tudod mik vagyunk mi? két budapesti szív, két debreceni testben.
n: hazatalálunk?

két elátkozott írónő.

földön ülök. fáj a fejem. rekedt a hangom. hiányzik a füzetem.

...csontig hatoló hideg, de nem érzem az alkoholtól. csúszik a cipőm, de stabilan haladok. részegek köszönnek rám, de nem félek, mert mindjárt vele leszek.
belépek. ezelőtt csak erőszakot láttam itt, de most nyugalom van és béke. ő nincs.
akkor legyen világosság !...

földön ülök. fáj a fejem. rekedt a hangom. kávé van a kezemben.

...
- te vagy niki, nem?
- attól függ kinek.
- nem emlékszel rám?
- őszintén? nem. de tudod mit? mond meg nekem van-e szerelem?
- ehhez friss levegő kell, menjünk.

földön ülök. fáj a fejem. rekedt a hangom. zuhanyozni kéne.

'biztos sokszor hallottad már, hogy kurva érdekes lány vagy.' csörög a telefon, kimegyek, hogy halljam, de azzal a lendülettel fordulok is vissza, becsapom az ajtót. 'kérek bort!' csak a vörös foltos fehér ingem mutatta, hogy nem ez az első pohár.
- kivel vagy itt?
- egyedül - mondom.
- szabad vagy, mi?
- szabadabb, mint te.

földön ülök. fáj a fejem. rekedt a hangom. zuhanyozni kéne.

telefon, oké indulok, csak ne haza kelljen, oké akkor kabát, sál, táska. hiányzik a füzetem. oké, az út csúszik, de haladnak mellettem biztosítéknak. dalíról beszélek neki. ő meg hallgat, válaszol. jó érzés. fel az emeletre, zene szól, én újra egyedül, de talán végre jó helyre jöttem.

földön ülök. fáj a fejem. rekedt a hangom. magasról ugranék.

a reggel az arcomra csap. flegmán mutat be, látod ennyi vagy... jó, akkor ennyi, de nekem sosem elég.

földön ülök. fáj a fejem. rekedt a hangom. ____végefőcím____

péntek déli kacsintás

szeretném, ha ez az egész nap leopárdmintás lenne.



csak a forró kávé tudta felmelegíteni a kezem.

nincs szebb egy borral átitatott papírlapnál.

"- nem akartalak bántani.
- te nem is tudnál bántani. nincs benned elég szufla. "



ment a Nő
csukott szemmel
a cirkuszi
kötélen.

hosszú lába
egymás után
érintette
félénken.

megállt végül,
maga maradt,
a fények
kialszanak.

a függetlenség (első) napja

a függőség egyáltalán nem oké.
erre akkor jössz rá, mikor elsírod magad egy kiborult kávé láttán.


itt most az érzésekről van szó. függni az erotikától, a szenvedélytől. függni a megfeleléstől. a fájdalomtól.
függni másoktól.

visszavonultam.

csak egy hétfő

minden egy fekete-fehér zebránál kezdődött. a jelzőlámpa még éppen pirosan villogott, de mi leléptünk az útra. nevettünk és meséltünk. megcímkéztük: boldogság.
fél doboz cigi után kezdett kopni a vinnyetta, fakult a papír és elmosódott a toll.
elutasítjuk a szentimentalizmust, mert szürreálisak vagyunk. tényleg?
az érzéseknek élünk, mert nincs holnap. nincs?
"itt ülünk egymással szemben, és mégis mással akarunk lenni."
a kávé kihűlt, a címke már csak halványan él emlékezetünkben.
ez a valóság.

előttem egy magas, szőke lány magabiztosan lépked. végignézek rajta, talán irigykedve, talán sajnálattal. tűsarkúja abszurdan kileng. a súlya vagy a gondolatai alatt? alattam már rég kitört volna, de hát mindent erre építek. lefordult a sarkon, és valószínüleg sértetlenül ért haza.

egy zenész harmónikázik a hatvan utcán. nyitott doboz előtte, pár 50, egy-egy 100 forintos. odalépek, elhallgat. egy 200-ast szorongatva guggolok le, közben éget a zsebem. előveszem, ő még mindig figyel rám. a kezébe nyomom. 'szerencsepénz, ne költse el, kérem'
kérem...

nekem már nem szerencsére van szükségem.

halál.

ködben értem haza, csípős ködben. ittam egy pohár jéghideg vizet, levetkőztem, és befeküdtem a piros takaróm alá. szivek vannak rajta... pont. egy gésa emlékiratai, kinyitottam. nem emlékszem melyik résznél aludtam el, csak arra, hogy hajnal táj van és rezeg a telefonom. kinyomtam, majd újra rezgett. álmodtam vagy tényleg? tényleg. 'itt vagyunk előtted..' ... 'akkor menjetek el'.
megint csönd és sötétség, most már álmodok. zene vesz körül és fények. és egy férfi, de csak a keze, amit lerajzolok, hisz mindig kezeket rajzolok.
megint rezeg. most sms.. attól akitől nem vártam, olyan, amit főleg nem vártam... pont.

8:45 az ágy szélén ülök, remegek. valaki meghalt a világban valahol, és én éreztem. nem láttam, nem hallottam, de éreztem az elmúlást. egyik pillanatban még volt, a másikban elmúlt......

kinyitom a füzetem. tegnap írtam bele, mikor nem látta senki.
n: megmutatod a rajzod?
m: nem tartottam meg.
n: hogy hogy?
m: nem volt olyan jó de azért rossz se.
n: az arany középút?
m: milyen út?
n: az arany középút... amikor nem olyan jó, de azért még oké.
m: szerintem én is ilyen vagyok.

néha úgy lennék én is 5 éves. csak be kéne bújnom a szekrénybe, és nem találna rám senki.

hazugság.

"az év üzlete lenne, ha megvennénk az embereket annyiért, amennyit érnek, és eladnánk annyiért, amennyit gondolnak magukról."

a hazugság körülvesz. ott van a parlamentben, az újságokban, a filmekben, ott a zöldségesnél, a zara-ban, a cora-ban, az utcán, a reggelben, az éjszakában, az alkoholban, a drogban, a szexben, a lázadásban, a szabadságban, az időben, a térben, az években, minden percben, minden nézésben, minden mosolyban, minden szeretlek-ben !

hát tudod mit, Élet? én nem állok be a sorba. kiszálltam a hazugság aljas játékából. nekem nem kell több szeretlek, ha nem őszinte. nem kell több mosoly, ha gúnnyal teli, nem kell a reggel, ha nem igazi, sem az éjszaka.

csak annyit akarok, hogy ne kelljen rá gondolnom pár napig. rendben, Élet? jófej leszel?

éjjel

amikor beesteledik, mindig különös érzés fog el. ilyenkor lekapcsolok egy percre minden fényt és élvezem a semmit. a sötétség átölel és simogatja érzékeim. felerősödnek az illatok, a hangok, a tapintásom szinte látásnak minősül.
ilyenkor nem kívánom, hogy bárcsak itt lennél velem, nem vagyok szomjas, nem fázom, nem akarok cigizni sem.
egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ha teljes sötétségben meggyújtok egy gyertyát, látni fogom az utamat.

ma éjszaka lehúzom a redőnyöket, kikapcsolom a tv-t, letakarom a kis, világító piros fényeket a konektorban. magabiztosan nyomom le a gyújtót, és reszketve emelem a gyertya kanócához. pisszen majd egyet, én addig lehunyom a szemem. nem biztos, hogy kinyitom. nem biztos, hogy tudni akarom. de ha így is lesz, csak egy embernek fogom elmondani.

emlékszel még? Az arcokon.
emlékszel még? Az üres árok.
emlékszel még? Csorog alá.
emlékszel még? A napon állok.

a Paris Journalt olvasod.
tél van azóta, téli éjjel.
megteritesz a közelemben,
megágyazol a holdsütésben.

....

boldogtalan erejü kép.
van itt valaki?
van itt valaki? Éber álom:
felelet nélkül átkelek
a tükrök mélyén heverő szobákon.

ez hát az arcom, ez az arc?
a fény, a csönd, az ítélet csörömpöl
ahogy az arcom, ez a kő
röpűl felém a hófehér tükörből!

....

pilinszky:utószó

a határok mindig nehezen körvonalazódnak. az őrültek normálisnak hiszik magukat, a vakok látónak, és a szerelmesek védtelennek.

védtelen vagyok. vagy szerelmes? normális. vagy őrült? vak. vagy látó?

egyszer úgyis kiderül, de addig, a pólójában és a sáljában fekszem az ágyamon.

>

Élet! fogtad magad és elém gurítottál egy baszott nagy szerelmet egy baszott nagy szenvedéllyel. azt hiszed, nem tudom mire megy ki a játék? pontosan értem, mit akarsz nekem megtanítani. várj, nem akarom, hogy a könnyeim eláztassák a papírt. leveszem az álarcom és megtörlöm a szemem. mit súgsz? nem hallom... hogy mondod, ne vegyem vissza? de hát, Élet, akkor mindenki megláthatja az igazi arcom. akkor nincs mi mögé elbújnom és nincs, ami mosolyog helyettem. ne! ne törd össze! ne emeld fel a kezem és ne hajítsd ki általa az ablakon!

megteszed, mert erősebb vagy nálam. eltűnsz, de búcsúzásképp a küszöb alatt becsúsztatsz egy papírt. az áll rajta: új álarc vagy őszinteség? kabbe, Élet!
elfordítom a kulcsot a zárban, pedig jól tudom, hogy nem az ajtón fogsz holnap belépni.

08.

bosszant a csend, bekapcsolom a tv-t. untatnak a műsorok, kikapcsolom. hallgatom az eső kopogását, és a kintről beszűrődő zajokat.

hamarason meglátom megint, és oda vihet, ahova csak akar.

amikor nem éreztél még annyi izgalmat, mint akkor.
amikor nem bírod kivárni a percet, hogy meglásd a távolban közeledő alakját.
amikor nem tudsz mit mondani, mert úgy érzed fecsegés az egész.
amikor nem bírod elviselni, hogy nem érhetsz hozzá, de mégis szoborként kezeled.
amikor fizikailag fáj a búcsúzás, mégha tudod is, hogy nemsokára találkoztok megint.
amikor...amikor...amikor felhívod azt, aki ugyanezt érzi, mint te.

embertan

atropológia - embertan.

ember, mint test és lélek ötvözete, mint hűtőbe tett virág hibernálva. több, mint szervek és szövetek. több, mint szív és agy. kevesebb, mint isten. vagy még istennél is több? levetkőzöm lassan a tükör előtt. kezek és lábak, mell és csípő, nyak és haj. a tükörben nem érzik az illatom, nem hallatszik a hangon. a tükörben test az ember, ruhában vagy anélkül. egy könyv a kezemben értelmet nyer. milan kundera, mint az ember test nélkül, könnyed lélekkel. a sorok közt nem látszik a csípőm és a kezem, de különleges módon érzik az illatom és hallatszik a hangom. a könyv takarja el a testem a tükörben. akkor most ebben a pillanatban létezem. vagy meghaltam? megszülettem vagy megszűntem embernek lenni. embertan. antropológia. üres fecsegés és találgatás. az ember máshol van. talán a Holdon. talán a csillagokban.



együtt virrasztottunk majdnem reggelig.

ahogyan akkor ott álltál
a gyengék álarcában,
tudtam, te kellesz nekem,
senki más!
jim morrison.

RIDERS ON THE STORM.

gondolat

"beszéltünk eddig vagy 5ször, de te vagy olyan, aki szerintem vevö az igazán nemistudom... gondolalatteli, de örült életre amiben nem a felesleges hülyeségek számitanak örültségnek, nem graffitizni vagy lopni. érted?"

értem!

10...9....8...7...6...5...4...3...2...1.. 2010 van emberek, boldog új évet!!

ismeretlen hang üvölt a mikrofonból, már alig hallom, hiszen túlkiabálva ugrok heni és alex nyakába.

..nyújts feléje védő kart...

a tömeg egy emberként énekel, mindenki ölel mindenkit. a fejemben két dolog motoszkál: most kezdődik minden idők legboldogabb éve és hogy nincs itt az, akinek ezt el akarom mondani. a fehér ruhám a tánctól egyre lejjebb csúszik, felhúzom, mint tudattalan az életem.
cigit veszek elő, pedig tilos bent dohányozni, kiküldenek.

2009!

megtanítottál önmagam lenni. megtanítottál szenvedni és elengedni. megtanítottál nőnek lenni. 2009, úgy múltál el, mint nyáron a zápor és úgy küldted magad után 2010-et, mint fellélegzést a merülés után.