k*rva hosszú bejegyzés.

...ugye nem valószínű hogy bármi más lesz
minek állsz itt és én
sajnálom..




"hisztérikus szerelmes volt. sose ért rá a találkozóra, mindig fuldoklott valami sérelemtől. az ég beborult, a hold elbújt, ha ők találkoztak. hajókiránduláson érintették meg egymást először. ültek a tömegben, kilátástalan jövőjükön marakodtak. tibor se azt nem bírta, ha uszítják, se azt, ha csillapítják.
-egyetlen értelme van az egésznek: te! -mondta, és váratlanul áttette a karját a derekán, belemarkolt a testébe.
-akkor jó -mondta ő, és örökre megadta magát.

...

-nem. most megbüntetlek, amért az autóbuszban nem ütöttél a vállamra: itt vagyok, ne keress!
-milyen könnyű egy férfinak! külön a test, külön a lélek.
-ördög.
-hát ha ördög, legyen ördög! -klára percről percre jobban szédült, már egésezn elvesztette a józan eszét. - utóvégre úgy dolgozom, mint egy férfi, olyan felelősséggel, olyan kitartással... mért kellene abban hazudnom, ami a legjobban én vagyok? szeretlek. minden kölyök kitudja nyújtani a kezét az után, akire vágyis és én... -hátradőlt részegen, leeresztette a karját, kibuggyant a könnye nagy önsajnálatában. "

móricz virág. illúzió.

semmi értelme a köntörfalazásnak, a mellébeszélésnek, a sunyulásnak. elég hazug ez a világ az én hozzájárulásom nélkül is. szar tükörbe nézni. szar látni, hogy azonosulok a gyenge átlaggal. nevetséges a tény, hogy ugyanazokat a játszmákat játszom, mint a nagyközönség legalja. azt hittem ennél több leszek. véget vetek.


van aki balfasz és van aki jó,
van aki korrekt, és megalkuvó.
van aki gyáva és mindentől fél,
van aki tudja, de nem beszél.
van aki csóró és azt hiszi él,
van aki gazdag de semmit nem ér.
van aki szív és a magasba száll,
van aki látja, de csak egyhelyben áll.
csak Te vagy átlagember csak neked nincs hibád.
a gondok hordozója, csodálatos világ!
becsület szülõatyja, a családod imád,
az idõ féltve õrzött múlását festi rád.
te vagy az aki erre születtél mit csinálhatsz mást!?
ne hallgass rám!
te csak hajszold túl magad.
bár a rendszer mindig más
és a nyomor megmarad,
az ember egyre ostobább.

alvin*


borostyán fut fel a rozsdás létrán,
ezzel kell, hogy felmássz hozzám.
ablakomon misztikus rács nyikorog majd,
ne ugasson kutya, legyen sötét, abból nem lesz baj.
tükörben fog csillanni vonzásnak a lángja,
cipőiddel ne vesződj, állj féllábra.
halkan közelíts, húzd... még ne riassz fel.
nyugodtan alszom, de érzem jelenléted,
testednek illatát, gondolatod... de elvéted!
lábad belebotlik egy kószán heverő könyvbe,
álomból riadva lábad a szemem könnybe.
hiszen csak Te vagy, nyugtatnál persze.
nem nyugszom, Te vagy, de elég lesz-e?
bemásztál, betörtél a magánszférámba,
alattomos, erőszakos, már megint a lárma...
túl sokat akarsz belőlem, kilöklek az ablakon,
esés közben csap a tudat homlokon.
sírodra rávésem utolsó mondatod:
"én voltam a férfi, ki szerelemből zaklatott."


C'est la vie. good night.

egy kiállítás (?!?!) képei..

kezdessz hiteltelen lenni, K. csak egy szép illúzió vagy a vágyak tengerén. ez bármily mesterkélten hat, nem Én, hanem Te vagy a színpadias. éljél csak nyugodtan, találkozunk 5 év múlva.

egzotic night

több ízből is. budapest. párizs. japán. szusi. mentolos bond. ezüst marlboro. elbúcsúztunk H, de csak egy hétre. hiányozni fogsz tudod? egyedül kell majd döntenem. "mire visszatérek, csak egy legyen!" értemén.



ma egész nap olyan érzésem volt, mintha valaki lenne a hátam mögött. talán igaz, hogy a lelkek visszajárnak. biztos figyelmeztetni akar, hogy nagyon téves eszméknek élek jelenleg. vettem a lapot, de nem félek. léda vagyok, ugyebár (érti, aki érti) és egy ideig az is akarok maradni.




ez meg már ligthos és mégis csodás.

vajon mi lesz holnap?

lécci álltass.................

h
ü
l
y
e
v
a
g
y
o
k

de hát ki nem?!

Túlélő a Nő

Ragadj el utcazaj
Nincs jövőre, nincs tavaly
Volt idő, hogy holtig Ő
Túlélő a nő
Egyszer élsz, van ki egyszer se
Minden szív verje egyszerre
Lennék én lepke,
ha találnék lángot a sötétben
Gyertyafény, trendi hely,
A nőnek asszed ennyi kell
Kalandvágy, izgalom
Legyen ha fáj nagyon élni,
Jöjj, simogass,
Nem kell mellém éllovas
Csak sodorj el, úgy szeress,
Te kell megkeress!



kételyek basszameg és megint az irritáló kérdések. magamban. és benned is általam. szeretnélek ha tudnálak. annyira szeretném ha végre a megfelelőt tudnám szeretni. de nem megy és buta vagyok. holnap kiderül? szünetelj, hülye szívem, mert az agyam mást mond, de nem úgy döntök. belül élek, ez rossz? álljon már le a kurva menet, nem akarok kiszállni de muszáj lesz. a jegy árával több kört nem megyek, tróger nem vagyok. mire vágyom? kérdések. kellenek a válaszok!

Lányok, négyes estét akarok. beszélgetni veletek. mert nektek hiszek, senki másnak.

festival fever

önkívületben táncoltunk az aktuális kedvencre,
közben buján bujtattuk kezünket kredencbe.
jó volt látni, hogy pompásan egy a hullámhossz,
szádat számhoz érintve felfedeztük: jó ez és mégis rossz.
rosszak vagyunk, mert meghalt köztünk az értelem,
lángoló szemedből tényleg hiányzott az érzelem.
tudod kedves, nekem nem szabad tékozolni,
mert meglesz rá az ostrom, a báró fel fog falni,
úgy kell majd fülledten a padlóról felnyalni.
nem lesz vámpír, se labamba, ha jön ő,
hisz mellette én vagyok a tökéletes nő.
hiába buli, hiába gyerekes, kacér vétek,
perverz a szándék, tehát gyors menetben lépek
tovább. szívednek üzenem: az első lett az utolsó,
másnap reggel akadozva csúszik a tegnapi korsó.
és a sörsátor kivilágítva még csak-csak,
de hajnalra a fényét elmossa a napnak.
tükörbe nézve is a bűntudatot látom,
NINCSEN hűség ezen a rohadt nagy világon.

különös és jó

"Ölelj úgy, hogy ébredjek,
Ahogy a mélység öleli a zuhanó testet..."

biztonságban volnék? úgy érzem magam melletted. össze-vissza beszélek, erről meg arról is és látom a súlyát. most rólad van szó, P. most rajtad agyalok. az a hiba, hogy nincsen hiba? félek bármit is mondani neked, pedig nem jellemző rám, hogy nem beszélek az érzelmeimről. nem bizonytalan vagyok csak óvatos. legyél észnél te, mert én kezdem elveszíteni a fejem.

esték HN módra

szükségem volt a tegnap estére, H. hogy megint olyan legyen, mint szokott. kint feküdni a terasz kövén az éjben, sörözni és cigizni és háttérzajként érzelgősen a can you feel the love tonight-ot hallgatni. mindketten feltettük saját nagy kérdéseinket, és jó volt, hogy nem tudtunk, nem tudunk rá választ találni. nosztalgiáztunk az egy évvel ezelőttről, és rájöttünk mennyi minden változott, mennyit változtunk mi magunk főleg. tavaly ilyenkor... röhej. és mégis hiányzik.


ma fesztivál előtti pangás volt azt kell mondjam. én akartam a legkevésbé vásárolni, és nekem sikerült a legjobban. nem baj, Lányok, egyszer élünk. kezdek hozzászokni, hogy a ruhák néha fontosabbak mint az élelem :D

a szép magában túl egyszerű

tartani a látszatot, takarni, mit láthatott,
a létfenntartás lényege, kimondani: gyere be.
hazudni a tömeg szemébe, vakon bízni a semmibe.
az élet adta pofon által, kacsintani, de már háttal.
eldobni a büszkeséget, megtenni sok hülyeséget.
tudni, hogy nem ez az út, érdektelen hova húz.
üveges szemmel tékozolni, minden szerelmet megtorolni.
sosem ésszel, csakis szívvel előre, másnap kapni erőre.
cigire mohón gyújtani, szidni azt a valakit.
bosszankodni egy jó baráttal, nem beszélni senki mással.
ugrani a hívó szóra, gondolni csak a jóra,
átvenni a szokásait, tapasztalni hatásait.
ne gondolkozz, felesleges. éld meg a kis szeretet,
öld meg az agyadat, hogy megmentsd magadat.

bejegyzés... Neked.

olyan furcsa veled beszélni. hogy csak úgy minden hátsószándék nélkül megkérdezed, hogy vagyok. jól vagyok nélküled, de jobb volt veled. "veled". mellettem voltál még így távolról is. sokszor eszembe jutsz, sok mindennek te vagy a kiindulási pontja, és az összehasonlítások, melyekben mindig te vagy az alappélda, és mások azok, akik eltérnek tőled. ez nem szerelmi vallomás. ez nem temetés, csak egy emlékezés, egy gondolatmenet. tudom, hogy te érteni fogod, hogy neked szól. ennek még nincsen vége igaz? mert szólok: elkezdődött. akkor és ott. és az a hely marad meg nekünk, ha más nem is. és te voltál az egyetlen olyan, akivel semmi konkrét, és mégis valami. nagyok ezek a szavak. kurvára próbálok rejtve írni, kódokban. mit művelek? miket fogunk még művelni? fogunk? olyan kíváncsi vagyok, hogy csak az én fejemben van-e ez megrendezve tökéletesen, filmjelenetekre bontva, vagy pedig valós tényekről van-e szó? nem tudom olvasol-e, olvass. olvass és reagálj, ha érted. mert tudom, hogy érted, de adj valami jelet, hogy biztos lehessek benned. bennünk. ha beraknék egy számot aláfestésnek, túl egyszerű lenne. kíváncsi vagyok. csukd be a szemed és nyisd ki a szád.

imádom a pillanatot, mikor rájövök: nem vagyok egyedül. (:

Párkapcsolat 2009

Kiráz tőled a hideg, de olykor szétvet a láz,
átmeneti állapot, attól függ, mit akarom, hogy csinálj.
Azt mondod, mit hallani szeretnék és tudod:
én úgy teszek, ahogy elvárod tőlem.
Nincsen különvélemény, bármit gondolhatsz felőlem,
de életbe ne léptesd, nem akarom, hogy eleged legyen belőlem.
Két arcunk van, a felszínest mutatjuk egymás felé,
az igazit trükkösen elrejtjük, ha a másik az ajtón belép.
Mosolyunk ösztönszerű, de az őszintétől távol áll,
vidulunk, örülünk, nevetünk és színleljük: nem fáj.
Füllentünk mindig, ki mikor mekkorát,
de ahogy másnak, ennek sem fedjük fel valódi okát.
Gyűlöljük egymást és épp ezért nem tudunk elválni,
azt akarjuk, a másiknak rossz legyen és a rosszat mi okozzuk
szenvedéllyel, undorral, emberileg, de ezt a szart fokozzuk.
Ki akarok lépni, már szeretlek és ez az ok.
Persze sosem suhanhatsz át a tényen:
lehet, hogy most is hazudok.

saturday night

a zombik fényes nappal az utcán járnak
érzik, hogy valami nem oké, de megszokták már rég
ha feltör sok szép régi emlék, sírnak és nevetnek,
csúnyák és szépek, hazudnak, félnek és örülnek
pletykálnak, az alakjukra vigyáznak, szeretnék, ha szeretnének
de nem megy, és nem megy, ezért rázzák mindig az öklüket az ég felé.

HS7 *****

a hiba bennem keresendő de nem vészes a helyzet. vége kellett lennie és el kellett kezdődnie. ki kellett mennem a levegőre, veled, H és utána minden tisztábbnak látszott. hülye dolog ez a nagy ragaszkodásom, én szívok vele mindig. Lányok, hány "liar" volt már és lesz is még az életünkben? szeretlek titeket. a négyesünk szent. az élet elkezdődött. tegnap az esőben táncoltunk a tömeggel és végre megszűnt a harag I-vel. reméljük a boldogság -minden téren- most nem lesz könnyen jött, könnyen ment.

de Téged nem.

Őt meg igen.

life is so nudge.

lemeztelenített szobámat sikerült újra partiképessé varázsolnom. nem tudom. a szoba tükrözi tulajdonosa egyéniségét? és ha igen, akkor annak változása, a személy változásával együtt jár? nem lenne rossz. most pont erre van szükségem, hogy végre történjen valami és ne egy helyben toporogjak. mert két külön kontinensen folytatott élet kurvára nem áll össze. bármennyire is szép lenne, el kell fogadni, hogy nem lesz. más lesz. érzem a változás szelét. nem csak a szobámat, de magamat is újból összeraktam, azt hiszem. valaki kiesett, valaki belépett. így működik. és annyira nevetséges, hogy két hete még sokkal másabb dolgokra vágytam, mint most. ez itt a lényeg.


tegnap, mint mindig magunknak kerestük a bajt. a baj jó balfasz volt. Lányok, lányok. nincs mit tenni sosem leszünk jók.

Nők

a témáról akár külön blogot is nyithatnék. de most csak egy bejegyzés erejéig.

tegnap megnéztük a Nők című (enyhénkésik a felirat a fél filmben pedig nincs is de azért élvezhető) alkotást. hárman. három korosztály. anyukám, unokatesóm és én. és hiába. nők a nők között női filmet nézve nem számítanak az évek, az alapvető eszméink ugyanazok, főleg így családon belül. szeretek nőnek lenni. játszmázunk, taktikázunk de ettől vagyunk igaziak. felesleges köröket futunk a férfiak szerint, de ha nem tennénk nem lenne izgalmas. tudni kell élni az adottságainkkal és haragszom azokra, akik nem teszik. kicsúszik a kezük közül az élet és csak akkor kapnak észbe, mikor rohangálnak a plasztikai sebészetre. egy implantátumtól érzik magukat vérbeli nőnek? megnézném mi jár a fejükben. az apró mozdulatok, a kis titkok, melyeket csak mi alkalmazunk és a mosdóban egymásra mosolyogva értjük az egészet.

nőnek lenni csodás. nőnek lenni szívás. köztünk jobban kiéleződik a féltékenység, a rosszindulat, az álszentség, a bosszú. össze kellene tartanunk. persze akkor minden túl egyszerű volna.



imádtam A szülinapján lenni. veletek, HSZ mindig élvezet. napról napra szembejön velem a tudat, hogy valami elmúlik, de rögtön jön a következő. és így érdemes.

parfume, the story of a murderer

ez a hihetetlenül emberi könyv utazott velem, és nyugtatta le hajnalban szerelemtől viruló fejemet. miközben olvastam, szinte éreztem az illatokat, és reggelente Grenouille orrával szimatoltam a levegőbe, persze korántsem olyan hatásosan. próbáltam elemeire bontani az illatokat, de rá kellett jönnöm, hogy ez borzasztóan nehéz. az illatok hatalmas erővel bírnak. nagyobbak a szavaknál és maradandóbbak a tetteknél. előfordult már, hogy egy illatról eszedbe jutott egy gyerekkori élményed? vagy a tömegben egyszer csak megérezted valaki illatát, aki tudod, hogy nem lehet ott, de mégis úgy gondoltad, hogy ott van? hát persze. ahogy a könyv is írja, a szagoknak nincsen ellenszere. a lélegzetettel együtt a szervezetedbe szökik, akár akarod akár nem. az illat olyan, mint a szerelem. nem tudod semlegesíteni, nem tudsz ellene mit tenni, nem tudod kiválogatni, hogy milyen aromákat szeretnél megérezni és milyeneket nem. kapod mindet és csá. aztán persze minden parfüm elveszti hatását. ha sokat érzed, megszokod, míg végül megunod. a szerelem annyira valós. minden az ösztönön múlik és a kémián. nem számít, hogy az eseted-e az illető, hogy tetszik-e a stílusa, hogy milyen nyelven beszél, hogy észrevesz-e egyáltalán. ha vonzódsz hozzá, nincs menekvés. és ahogy Dr. Csernus mondja: aki elkezd menekülni, az mindig rábaszik.


egyébiránt. törökországban nőnek lenni abszolút előny. de csak eleinte. elhalmoznak szép szavakkal, mosolyokkal, behízelgik magukat könyörtelenül küzdenek kegyeidért, aztán ha megkapnak (értsd feleségül vesznek) onnantól kezdve meg visszanyal a fagylalt. szülhetsz 10 gyereket, élheted a háztartásbeliek "mesés" életét. persze ez csak az én gondolatmenetem. én csak az első fokozatig jutottam, nem tudom mi jön utána. lehet, hogy a "minden csoda két napig tart" elv szerint a nő mikor asszony válik belőle, elveszti értékét, megszűnik nőnek lenni. de azis lehet, hogy élete végéig ilyen bánásmódban részesül. lényeg a lényeg törökországban mindenki mosolyog. mindenki kurvakedves. imádtam ott lenni. hazaérvén a takarítónő a reptéren a ronggyal bocsánatkérés nélkül felmosta az emberek lábait is a mosdóban. érezni a különbséget. de kitudja. lehet, hogy ott ez a negédesség az álca, a hívó, csalogató szó, ami alatt ugyanaz rejtőzik, ami itthon is.

azért visszamennék...

remind

minden később. most minden olyan kusza. kedélyállapotom újra stabil, hála csodálatos barátnőimnek. meggondolatlanok vagyunk lányok, na de ki akar tudatosan élni?