az idő kevés, múlása páratlan.
nézz rám, harapj, karmolj, ne eressz!
tekerd körém harctól vörös kezedet.
nézz rám, hallgass, meg ne szólalj!
figyeld, hogy mozog a szám a zajjal.
nézz rám, mutasd meg, mit ér a hajnal!
feküdj, ne moccanj, ne rontsd el hanggal!
nézz rám, túrj hajamba, nyomj össze!
tipord le a falakat, eső essen be!
nézz rám, vizes vagyok és csapzott,
mint egy kóbor kutya, ha szája habzott.
nézz rám, undorodj, akarj őrülten!
gátlásaim itt hevernek, itt előtted.
nézz rám, mutasd, merre lépjek!
ilyen érdekkel, örülök, ha élek...







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése