három napja időm nagy részét az MTV, az Elfújta a szél, és az alvás teszi ki. zsibbad az agyam a semmitevésben, fájnak az izmaim, annyit feküdtem. menni menni menni. nem bírok itthon lenni tovább. soha többé nem akarok beteg lenni!!
a festés szertartás, megnyugvás, életerő, orgazmus. összerakni az állványt, kicsomagolni a vásznat, kimosni az ecseteket, lecsavarni a festékek kupakját, a hígítóba mártani, az első vonások, mikor még nem tudom, mi készül. szinte magától mozog a kezem, nem gondolkozom, néha csukott szemmel, néha tudatosan, bosszankodva, vagy gördülékenyen, újrakezdve, ha nem tetszik, és csinálni, ha igen. a festék illata nekem drog. megnyugszom tőle, magával ragad.
mikor befejezem egyfajta kiégést érzek, majd ránézek a könyökig festékes karomra, a vászonra, és elégedett vagyok, mert azt látom rajta, amit gondolok. én vagyok a festményen. a legbensőbb énjeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése