szerelmesnek kell lenni, láttam a tv-ben. hiszen mindannyian egy hol csöpögős, hol hatásvadász, hol rémisztő, hol pedig dramatikus film szereplői vagyunk. a nyakadba kell ugrani, mintha nem lenne holnap, mintha letelne a 90 perc és kisétálnánk a moziból. szivem-nek, édesem-nek hívni egymást, viccelődni, várni, hogy csörögjön a telefon. szabad percekben rá gondolni. bevillan egy kép: a hibátlan arcú és modell alakú fiúk-kedvence lány elmegy szurkolni pompomlányként a pasija meccsére és boldog mindenki. elhesegetem. aztán jön a másik: a hősnőt kimenti szerelme a lángokban álló, roncsok közül. hevesebben hesegetek. most többen jönnek: tömegkatasztrófák, happy endek, álomgimnáziumok, helyi nagymenők, focimeccsek, nyári záporok, miami beach-i bulik, erőltetett gyászjelenetek és cukormáz esküvők.
egészségesen kell enni, láttam a tv-ben. magam elé bámulok. üres üvegek, gyűrött ropis zacskó, egy tábla csoki, és lekváros sütikék.
mindig tökéletesnek lenni, láttam a tv-ben. magamra nézek. a hajam hullámos, kócos. arcomat meggyűrte a párna. az itthoni felsőm a hasamig ér, szürke bemelegítő alsó.
kikapcsolom a tv-t. gyűlölöm az átlátszó idilleket, és a túlzott tökélyt.
----------------
hello, Idegen! melletted nem félek. nem érzem, hogy bármi a világon eltudna bizonytalanítani. gratulálok, Idegen. már nagyon régóta Te vagy az első, akitől nem menekülök.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése