- ...a villanyt... a vilany...már!...
- Tessék...? ...hát a nézőpontok?
- ... beszélsz...olyan buta...
- ...persze te mindig jól...
- És...a pénz?
- ...de a...boldogság?
- ...nézz magadra...
- Hagyjuk már...

beszélgetésfoszlányok. kérdések, melyek sosem találják meg a táncban párjukat, a válaszokat. válaszok, melyek feleslegesek, mint a neonfény, ha kint tűz a nap. és már megint kezdi előről, ugye? forogj körbe, akár a mutató a kakkukkos órán, akár a lovaskocsi a körhintában. és mikor szállsz ki? a menet ingyenesnek van hirdetve, a stop gomb nem alapfeltétel, nincs a kínálatban. tálcán csak a second round és a play again forog vészesen. hogy mi lesz? ki kell szállni az életed árán is. mert egyszer túlfűt a gépezet, elalszik a felügyelő. Te maradsz ott, Te egyedül kiabálsz, hátha hallja valaki. de a valaki is mély álomban ring, és nem rázza fel a láz.

---
egész délelőtt kattogott az írógépem.




http://clementlouis.canalblog.com/

überüberüber.

lázálom

"egy nő mindig magányos, akkor is, ha pasija van" sz&ny


meggyulladok a láztól. nem bírok írni, járni, beszélni.

hiányzik valami.

a tegnapról

nem vagyok vallásos, a saját magam által megformált Istenben hiszek. de a tegnapért megéri elejteni egy áment!

rég éreztem magam ennyire önfeledten jól.

hello, idegen!

szerelmesnek kell lenni, láttam a tv-ben. hiszen mindannyian egy hol csöpögős, hol hatásvadász, hol rémisztő, hol pedig dramatikus film szereplői vagyunk. a nyakadba kell ugrani, mintha nem lenne holnap, mintha letelne a 90 perc és kisétálnánk a moziból. szivem-nek, édesem-nek hívni egymást, viccelődni, várni, hogy csörögjön a telefon. szabad percekben rá gondolni. bevillan egy kép: a hibátlan arcú és modell alakú fiúk-kedvence lány elmegy szurkolni pompomlányként a pasija meccsére és boldog mindenki. elhesegetem. aztán jön a másik: a hősnőt kimenti szerelme a lángokban álló, roncsok közül. hevesebben hesegetek. most többen jönnek: tömegkatasztrófák, happy endek, álomgimnáziumok, helyi nagymenők, focimeccsek, nyári záporok, miami beach-i bulik, erőltetett gyászjelenetek és cukormáz esküvők.

egészségesen kell enni, láttam a tv-ben. magam elé bámulok. üres üvegek, gyűrött ropis zacskó, egy tábla csoki, és lekváros sütikék.

mindig tökéletesnek lenni, láttam a tv-ben. magamra nézek. a hajam hullámos, kócos. arcomat meggyűrte a párna. az itthoni felsőm a hasamig ér, szürke bemelegítő alsó.

kikapcsolom a tv-t. gyűlölöm az átlátszó idilleket, és a túlzott tökélyt.

----------------
hello, Idegen! melletted nem félek. nem érzem, hogy bármi a világon eltudna bizonytalanítani. gratulálok, Idegen. már nagyon régóta Te vagy az első, akitől nem menekülök.

lőjetek le ha nem tetszik

osztok. jó? nem jó? leszarom. nem vagyok ideges, igazából hiper-szuper boldog és lelkes vagyok, igazából van valami. értitek? valami. és nekem ez kell. rád gondolok most is. és még lelkesebb leszek attól, hogy ez a bejegyzés nem rólad szól. egyelőre.

tehát.

Kedves Férfiak!

egyszerre utállak és imádlak titeket, egyszerre irtózom és vonz a gondolat, hogy azonosuljak veletek. ha férfi lennék, már szikla-szívvel születnék, és ovis korom óta tudnám, hogy a lányok arra vannak, hogy szivassam őket, és én arra vagyok, hogy minden érzelemnek ellenálljak. mézes-mázos szavakat és csöpögős bókokat hordanék össze, mert tudnám, hogy ezzel érek el dolgokat. érdekből szeretnék és sosem ütném meg a bokám. nem érdekelne igazán senki, csak saját magam, de ohó, az nagyon. minden hétvégém kocsmatúrával menne el, és versenyeznék a haverjaimmal hogy ki, hány csajt hajtott fel aznap. reggel elégedetten ébrednék, a bűntudat apró szikrája nélkül, és egész nap nem éreznék semmit. csak önimádatot és erekciót. disznóvicceken röhögnék és egy pornóoldal lenne a kezdőlapom. kinevetném a nálam gyengébbeket, nehogy én is annak látsszak a menők előtt, és a suliban a hétvégém kalandjait mesélném. haverjaim lennének, akiket barátnak hiszek, majd kiderülne, hogy csak ismerőseim. mindenki nőcsábászként ismerne, a lányok felajánlanák magukat nekem, a fiúk meg felnéznének rám. meglepetésként érne, ha nem kapnék meg valakit és idegesítene az új szituáció. hajtanék, és minél tovább játszaná az elérhetetlent, engem annál jobban érdekelne. megszerezném az életem árán is. szerelmes lennék életemben először, és sokkhatásként érne, hogy engem is megszivathatnak. új dolgot fedeznék fel magamon: azt hogy vannak érzéseim. azthinném, hogy mindent tudok, és lábaim előtt hever a világ, de ekkor megijednék. és hogy ne én sérüljek, elküldeném őt. jó messzire. megbánnám, de senkinek nem vallanám be. visszatérne régi énem, a szerelem emlékét jó mélyre raktároznám az elmémben. felnőnék. legjobban az autóm és a szex érdekelnéne. komoly üzletember lennék és mindenki azt gondolná: ez igen, neki bejött az élet! én is ezt gondolnám. aztán elvennék egy nőt, aki megfogott valamivel. halálom napjáig abban a tudatban élnék, hogy nagy király voltam. nevetve nosztalgiáznék egy whisky mellett a hintaszékben. úgy halnék meg, hogy nem sérültem. úgy halnék meg, hogy nem gondolnék arra, hogy érzelmek nélkül éltem. boldogan halnék meg. és rohadt üresen.
---------

örülök, hogy nő vagyok. vannak érzéseim. tudok szeretni. folyton sérülök. de teljes vagyok. csodálom a férfiakat. és talán felszínesen és túl általánosítva szemléltem most őket. de annyi ilyen rohangál össze-vissza, mindent lerombolva. üresen. üresen. egy üres világban. de cáfoljatok, ha tudtok...

fuck sick.

három napja időm nagy részét az MTV, az Elfújta a szél, és az alvás teszi ki. zsibbad az agyam a semmitevésben, fájnak az izmaim, annyit feküdtem. menni menni menni. nem bírok itthon lenni tovább. soha többé nem akarok beteg lenni!!



a festés szertartás, megnyugvás, életerő, orgazmus. összerakni az állványt, kicsomagolni a vásznat, kimosni az ecseteket, lecsavarni a festékek kupakját, a hígítóba mártani, az első vonások, mikor még nem tudom, mi készül. szinte magától mozog a kezem, nem gondolkozom, néha csukott szemmel, néha tudatosan, bosszankodva, vagy gördülékenyen, újrakezdve, ha nem tetszik, és csinálni, ha igen. a festék illata nekem drog. megnyugszom tőle, magával ragad.
mikor befejezem egyfajta kiégést érzek, majd ránézek a könyökig festékes karomra, a vászonra, és elégedett vagyok, mert azt látom rajta, amit gondolok. én vagyok a festményen. a legbensőbb énjeim.

ma leszakadt az ég.



én: láttál már ilyen ronda csodát?
apa: jól elbasztuk a Földet.

egész nap ez járt a fejemben. meg, hogy vajon igaza van-e az álmoskönyvnek..

nézz rám, ragadj meg, tarts szorosan!
az idő kevés, múlása páratlan.
nézz rám, harapj, karmolj, ne eressz!
tekerd körém harctól vörös kezedet.
nézz rám, hallgass, meg ne szólalj!
figyeld, hogy mozog a szám a zajjal.
nézz rám, mutasd meg, mit ér a hajnal!
feküdj, ne moccanj, ne rontsd el hanggal!
nézz rám, túrj hajamba, nyomj össze!
tipord le a falakat, eső essen be!
nézz rám, vizes vagyok és csapzott,
mint egy kóbor kutya, ha szája habzott.
nézz rám, undorodj, akarj őrülten!
gátlásaim itt hevernek, itt előtted.
nézz rám, mutasd, merre lépjek!
ilyen érdekkel, örülök, ha élek...

hova hova

együtt kezdtünk még nagyon régen. lassan 12 éve? talán te voltál az egyetlen, aki mellett én érezhettem magam "nagynak". tudod, amikor elestél és én ott voltam, hogy felhúzzalak. vagy mikor féltél elaludni, és virrasztottunk hajnalig. emlékszel, hogy megijesztettelek a régi kertünkben? azt mondtam, jönnek az ufók és fülpiszkálókat szórtam szét. sírva rohantál be, de szerintem még mindig vicces.
nem azt mondom, hogy sokat vártam a barátságunktól, annyira más világ vagyunk annak ellenére, hogy együtt nőttünk fel. de 10 évesen a mászókáról fejjel lefelé lógva, vagy később a tükör előtt szépítkezve, és akkor nyáron a balatonnál, és oviban a dombról lefutva..

.. sosem gondoltam volna, hogy pár év múlva egy köszönésnél nem vágsz hozzám többet. féltelek, basszameg. nagyot fogsz esni, tudod? csak akkor már nem leszek ott, hogy felállj és együtt nevessünk. de majd biztos ott lesz más...

hétvége (majdnem) a hagyományok szerint

ezt a hétvégét nem sírom vissza. micsoda szófordulat, hiszen a sírás a péntek-szombat részét képezte.

mamáéknál piros pöttyös a bögre. fahéjas a tea és merül a távirányító. mamáéknál kötött pulcsiban kell lenni, mert még nincsen fűtés, hideg van. szeretek nosztalgiázni a régi fényképek és poros könyvek között. imádom, hogy minden annyira más, mint itthon. kis varázslakás.

a hétvége a mi titkunk marad, ezt úgy érzem értik, akiknek érteniük kell. ;)




most.