egy csoport madár repült el a házunk felett egyszerre. egy közülük lemaradt és nem várták meg. semmiség, nekem mégis üzent valamit.
aki az asztalon táncol, annak fáj igazán
ő ugrándozik a kamu parti vigaszán
de aki belátja néha, hogy embernek lenni:
éveket szenvedsz, pár perc jó és ennyi
ez már félsiker, ez nem depresszió,
csupán a valóság tükre, hogy mennyi jó
kis porszemnek tűnik a mocsok sodrában..
lehet, hogy ledőlni látszanak a rózsaszín maszlag falaim?
köszönöm :)
VálaszTörlés