akkor is önkívületben írta a kezem a könyv oldalára a BŰN szót. és akkor is megáll a mutató ha úgy nézek az órára. mert én elhiszem, és ez bőven elég.
szeretek a most-ban lenni. szeretek újra élni és nem csak téblábolni.
akárki akármit mond, a cigiszünet a legszebb az összes délelőttben. és közösség kovácsoló ereje vetekszik a fociéval !
valami nem stimmel. talán az, hogy minden túl szépnek tűnik, és én vagyok az egyetlen, aki "nem jó" ebben a családban. tudod, velem van csak baj meg én szítom a feszültséget. de nem ellenetek játszok, csak nem tudom elfogadni, hogy varázsütésre most minden a régi. szarból épített palota érzésem van. a ledőlni látszó épületet a helyére tenni? mégha újra támasztottuk volna falait, de nem. csak úgy helyreraktátok, mint egy borítékot a száz közé. mint egy könyvet a polcra. és nem értitek, hogy mit nem értek. tulajdonképpen zavar az összhang, de csak mert hirtelen. ha nem avattok be a legőszintébben a részletekbe, örülnék, hogy helyreállni látszanak a dolgok. de így nem tudlak titeket hova tenni.
ugyanakkor boldog vagyok, ha ti is. és itt a bökkenő. nem tudok biztos lenni, abban, hogy azok vagytok. ilyen csak a filmekben van, emberek !!
egy filmben élek. mézesmázos happy endekkel.. pedig én nem akarok cinikus lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése