10:42

mint egy görög istennő. olyanolyan misztikus..

-----


az idő fontos tényező, éppen ezért gyűlölöm. másodpercek, percek, órák, hetek, hónapok, évek, évtizedek... és rákenünk mindent az időre, bűnbaknak tituláljuk, őt okoljuk, hisszük, hogy miatta és nem miattunk van. pedig ő nem tehet semmiről, csak a legridegebb tényközlés feladatát kapta meg, ahogy a Nap a melegítését, és a mikrofon a hangosításét. tegyük fel: telnek az évek, emberek változnak, állapotok rögzülnek, gondolatok jönnek-mennek, belenyugvás áll be. ki a hibás? a személyek, akik megváltoztak? az állapotok, melyek rögzültek? a gondolatok, hogy jöttek-mentek? a belenyugvás? nem, dehogy. csontnélkül az egészet az idő átkának tudjuk be, nemigaz? idő idő idő. "úgy élünk egymás mellett, mint két idegen, de csak mert régóta vagyunk együtt"... azt szeretem bennetek, hogy nem az időt okoljátok, hanem, hogy mit nem tettetek meg a sok év alatt. és ugyan egymást néha bűnbaknak tekintitek, de ugyanúgy magatokat is. hiszek abban, hogy együtt vagy külön, de lesztek még boldogok. és az időnek, a térnek, a körülményeknek semmi szerepe nem lesz benne. mert TI fogjátok meglátni a Boldogságot valamiben, elég erősek lesztek, hogy odamenjetek, leszólítsátok, elhívjátok hozzánk, a házunkba, megmutatjátok neki szép sorjában a szobáinkat, ahogy egy jó vendégnek szoktuk, és utána leültetitek a nappaliban, édességgel, vacsorával kínáljátok, kitöltitek neki a legfinomabb borunkat, tudjátok, amit ott őrzünk a szívünkben, és akkor majd azt fogja gondolni, hogy milyen jó ittm nálunk, és szép lassan beköltözik hozzánk, Ő, a Boldogság. de addig nagyon erősnek kell lennünk. addig ki kell takarítanunk az összes szobát, hogy szép rend legyen (mert ebben az egy esetben még én is a rendre szavazok), és meg kell sütnünk az édességet, meg a vacsorát, hogy legyen mivel kínálni, és le kell szüretelni a szőlőt a legfinomabb borunkhoz és taposni is kell majd meg érlelni, és szép nagy öreg hordókba tenni. érted, Anyu? érted, Apu?