2009. augusztus 26., szerda

vesszek el a gagyiság mezején..

és most az jön, amitől féltem. mert még sosem mutogattam a képeimet. két dolog jár az eszemben:
- hihetetlenül kezdetlegesek és gagyik.. általuk én is.
- a modern művészet velejárója, hogy ha ránéz egy átlag ember, ki nem ért hozzá, az első gondolata, hogy 'hé ezt egy ötéves is megtudná csinálni vízfestékkel'.



nem tudom, kinek mit üzennek ezek a képek, üzennek-e egyáltalán. én festek, ha nyugtalan vagyok, vagy írok. tisztában vagyok vele, hogy nem tudok festeni, de szeretek... úgy érzem, olyankor nagypapám is velem van, és emléke mellettem világít. ott ül és rázza a fejét,hogy míg ő gyönyörű tájképeket alkotott, addig az unokájának milyen beteg agya van... de érzem, hogy élek. hogy élünk..


most majd eldől, hogy a gagyiság mezején halok-e, de legalább még egy félelmemet leküzdöttem.

2 megjegyzés:

  1. kicsim tudod h imádom a képeidet én leszek a legnagyobb vásárlód *.*
    és papád mindig veled van és mosolyog mert látja hogy az unokája milyen csodásat alkot és nagyon büszke Rád .. :)
    <3

    VálaszTörlés
  2. butus vagy :) de tudod, hogy én is fotózok, ha olyan van. akár tudok akár nem.

    VálaszTörlés