sokat gondolkodtam a tegnap előtt folytatott mókás és mégis komoly beszélgetésünkön, R. hajnal 3ig ültem az erkélyen és a síri csendben nevetgéltem lányosan. azt mondtad izgalom kell, azt mondtam igazad van. mert mi hangsúlyozottan fontos is egy kapcsolatban? a bizalom, az őszinteség, az odaadás. és hol marad a szenvedély? anélkül mindez felesleges erőfeszítés. ha nincs a tűz, kinek kell farakás?
amúgy az utóbbi napok érdekesek voltak. szeretnék más, választékosabb kifejezést találni rá, de fogalmam sincs mi zajlik bennem jelenleg, így leírni sem tudom. érzem, hogy érdekes. keveredik a harag, a szomorúság, a szánalomérzet, a csalódottság, a megkönnyebbülés és a jó öreg felejtés. igen, a felejtés indult meg bennem, és ez valami hatalmas szó, ti tudjátok, Lányok, hogy mekkora. ott az erkélyen, a sötét hajnal varázslatos perceiben megindult bennem a folyamat, hogy lezárjam a Régit, és megnyissam az Újat. azt gondoltam, a Hold bújócskázása a felhők felett, intő jel lehet, de ki tudja? mindenbe bele lehet magyarázni mindent. de akkor csak állnánk, mikor már régen zöld a lámpa.
benne van minden porcikámban a láz. ma este a nyár végére emeljük poharunkat, az eddigi legtartalmasabb nyár emlékére. a kellékek már adottak. lelki szemeim előtt látom és hallom vad cipellőink kopogását, poharaink koccanását, öngyújtóink kattanását, vakuk villanását, mosolyok csábítását, pillantások jelentését és a jó öreg catwalkrunway, gucciguccipradaprada dallamokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése