ha meghal a Nap

"..egy apokaliptikus lökés az égbe hajított, és szálltam , szálltam felfelé, miközben ólomlemez fullasztó nyomását éreztem, behorpasztotta a tüdőmet, és a Föld távolivá vált, egyre távolibbá, immár az űrben voltam, ahol nincs fent és nincs lent, nincsenek nappalok, sem éjszakák, nincsenek zajok, sem csendek, sem kezdet, sem vég, fel, fel vagy le, le, a távoli bolygó felé, ahol nincs levegő, sem víz, nincs zöld, sem kék, nincsenek állatok, sem növények, nincsen semmi abból, ami számunkra az élet, és ami kell nekünk, hogy az életet adja. három hosszú napon, három hosszú éjszakán, amelyek nem voltak sem nappalok, sem éjszakák, haladtam a semmiben, s ez olyan volt, mintha álltam volna, mindaddig, amíg a Föld Holddá vált, és a Hold Földdé, közelebb jött, egyre közelebb, olyan közel már, hogy láthattam kérgét, sima síkságait, üres krátereit, csúcsos hegyeit, és nem volt ott senki, hogy segítsen. egyetlen ember, egyetlen szörnyeteg sem, senki.." /Oriana Fallaci: Ha meghal a Nap/

emlékszem, mit mondtatok, Lányok még hónapokkal ezelőtt. hogy, ha elindulok a lejtőn, nincs az az isten, ki megállítson (kivéve én magamat?). látjátok, most nem tudok fékezni. csak haladok rohamtempóban de hova? minek? kivel? miért? előtted, H egyetlen titkom sincs. egy sem. néha én te vagyok és te én. de most te vagy az, aki okos, én meg, aki nem. és mindannyiunknak megvannak a fájó pontjaink, a tied, édes, mindig felbukkan a legrosszabbkor. N felejt. H felejt. Sz felejt. Sz felejt. és miért? hogy aztán jöjjön a következő, ki átver és kikényszeríti, hogy őt is felejtenünk kelljen. Lányok lányok lányok... vajon a Holdon is vannak férfiak és nők? azt mondod, a Holdon nincs élet? szerintem meg van. nemhogy élet, de az életnek esze is, és nem mutatkozik meg akárkinek, hiszen nem is érdemeljük meg, mi, emberek. a Holdon is van szerelem? és féltékenység? bűnhődés? barátság? árulás? bujaság? van? van hát.



a tegnap este története és illusztrálása képekkel később..