ha meghal a Nap

"..egy apokaliptikus lökés az égbe hajított, és szálltam , szálltam felfelé, miközben ólomlemez fullasztó nyomását éreztem, behorpasztotta a tüdőmet, és a Föld távolivá vált, egyre távolibbá, immár az űrben voltam, ahol nincs fent és nincs lent, nincsenek nappalok, sem éjszakák, nincsenek zajok, sem csendek, sem kezdet, sem vég, fel, fel vagy le, le, a távoli bolygó felé, ahol nincs levegő, sem víz, nincs zöld, sem kék, nincsenek állatok, sem növények, nincsen semmi abból, ami számunkra az élet, és ami kell nekünk, hogy az életet adja. három hosszú napon, három hosszú éjszakán, amelyek nem voltak sem nappalok, sem éjszakák, haladtam a semmiben, s ez olyan volt, mintha álltam volna, mindaddig, amíg a Föld Holddá vált, és a Hold Földdé, közelebb jött, egyre közelebb, olyan közel már, hogy láthattam kérgét, sima síkságait, üres krátereit, csúcsos hegyeit, és nem volt ott senki, hogy segítsen. egyetlen ember, egyetlen szörnyeteg sem, senki.." /Oriana Fallaci: Ha meghal a Nap/

emlékszem, mit mondtatok, Lányok még hónapokkal ezelőtt. hogy, ha elindulok a lejtőn, nincs az az isten, ki megállítson (kivéve én magamat?). látjátok, most nem tudok fékezni. csak haladok rohamtempóban de hova? minek? kivel? miért? előtted, H egyetlen titkom sincs. egy sem. néha én te vagyok és te én. de most te vagy az, aki okos, én meg, aki nem. és mindannyiunknak megvannak a fájó pontjaink, a tied, édes, mindig felbukkan a legrosszabbkor. N felejt. H felejt. Sz felejt. Sz felejt. és miért? hogy aztán jöjjön a következő, ki átver és kikényszeríti, hogy őt is felejtenünk kelljen. Lányok lányok lányok... vajon a Holdon is vannak férfiak és nők? azt mondod, a Holdon nincs élet? szerintem meg van. nemhogy élet, de az életnek esze is, és nem mutatkozik meg akárkinek, hiszen nem is érdemeljük meg, mi, emberek. a Holdon is van szerelem? és féltékenység? bűnhődés? barátság? árulás? bujaság? van? van hát.



a tegnap este története és illusztrálása képekkel később..

i want fever !

sokat gondolkodtam a tegnap előtt folytatott mókás és mégis komoly beszélgetésünkön, R. hajnal 3ig ültem az erkélyen és a síri csendben nevetgéltem lányosan. azt mondtad izgalom kell, azt mondtam igazad van. mert mi hangsúlyozottan fontos is egy kapcsolatban? a bizalom, az őszinteség, az odaadás. és hol marad a szenvedély? anélkül mindez felesleges erőfeszítés. ha nincs a tűz, kinek kell farakás?

amúgy az utóbbi napok érdekesek voltak. szeretnék más, választékosabb kifejezést találni rá, de fogalmam sincs mi zajlik bennem jelenleg, így leírni sem tudom. érzem, hogy érdekes. keveredik a harag, a szomorúság, a szánalomérzet, a csalódottság, a megkönnyebbülés és a jó öreg felejtés. igen, a felejtés indult meg bennem, és ez valami hatalmas szó, ti tudjátok, Lányok, hogy mekkora. ott az erkélyen, a sötét hajnal varázslatos perceiben megindult bennem a folyamat, hogy lezárjam a Régit, és megnyissam az Újat. azt gondoltam, a Hold bújócskázása a felhők felett, intő jel lehet, de ki tudja? mindenbe bele lehet magyarázni mindent. de akkor csak állnánk, mikor már régen zöld a lámpa.



benne van minden porcikámban a láz. ma este a nyár végére emeljük poharunkat, az eddigi legtartalmasabb nyár emlékére. a kellékek már adottak. lelki szemeim előtt látom és hallom vad cipellőink kopogását, poharaink koccanását, öngyújtóink kattanását, vakuk villanását, mosolyok csábítását, pillantások jelentését és a jó öreg catwalkrunway, gucciguccipradaprada dallamokat.

vesszek el a gagyiság mezején..

és most az jön, amitől féltem. mert még sosem mutogattam a képeimet. két dolog jár az eszemben:
- hihetetlenül kezdetlegesek és gagyik.. általuk én is.
- a modern művészet velejárója, hogy ha ránéz egy átlag ember, ki nem ért hozzá, az első gondolata, hogy 'hé ezt egy ötéves is megtudná csinálni vízfestékkel'.



nem tudom, kinek mit üzennek ezek a képek, üzennek-e egyáltalán. én festek, ha nyugtalan vagyok, vagy írok. tisztában vagyok vele, hogy nem tudok festeni, de szeretek... úgy érzem, olyankor nagypapám is velem van, és emléke mellettem világít. ott ül és rázza a fejét,hogy míg ő gyönyörű tájképeket alkotott, addig az unokájának milyen beteg agya van... de érzem, hogy élek. hogy élünk..


most majd eldől, hogy a gagyiság mezején halok-e, de legalább még egy félelmemet leküzdöttem.

Q.T. légy az enyém..

az úgy ér, ha szerelmes vagyok Q.T. zsenialitásába? ér, ha néha nem érdekel, kit milyen esztétikus bőr takar? úgy értem: ér, ha leszarom a külsőségeket és egekig magasztalom a személyiséget? persze határokkal övezve, de kezdem áthidalni őket. tudjátok, amit ma átéltünk.. nem túlzás, hogy még soha nem jöttem ki így egy filmvetítésről. ez maga volt a nagybetűs Művészet.




ha mániákus lennék, odaszerkeszteném magamat melléjük. de nem vagyok. vagy nem teszem közzé...

észvesztő

"Tévesztetted össze valaha egy álmod az élettel? Vagy loptál már valamit, amire megvolt a pénzed? Voltál már magadalatt? Vagy hitted azt, hogy elindult a vonat, pedig egyhelyben ültél? Talán csak őrült voltam. Talán csak a 60as évek tették. Vagy talán egy lány voltam, aki megzavarodott..."












cigarettád parazsa toronymagas,
akár a felhőkarcolók sziluettje,
melyekben emberek hangolnak
hazugságokat saját nevükre.

hogy hírük legyen messze földig,
ismerjék meg őket az utcán
és írják össze körtől körig:
mikor, mit, kivel, miért csinál.

dívik az egyistenhit, az a menő,
persze nem a megváltóhoz szól,
sokkal inkább a személyhez, ki önző
és tükörbe nézve a maga arcába bókol.

kétrétű személyiség, skizofrénia,
agyban irányítják, tudják mit vegyenek elő.
nyilvánosság, lesifotó: jöhet a higiénia,
otthon, egyedül meg helló lepukkant nő.

a folyosó, melybe magukat zárták,
hogy futkossanak fel és le mindörökké,
nem hagy kibúvót, nincsen kanyarág,
csak a keserű felirat: önök kérték.

voilá

és végre képek. de csak az első része és abból is csak pár, hála a megosztási mappák szerencsétlenségének. de ahogy az sem, én sem voltam ma szinkronizálható állapotban. tegnap, tegnapelőtt viszont annál inkább.











mindig ennyire pattogok?







..hoztuk a formánkat, mint mindig.. de hát hova lennék én ezek nélkül az esték nélkül??

semmi szédítő magasság..

túlbonyolítod. talán mégsem jók a németek?

H, velünk van a baj? sorban hullanak ki mellőlünk.

álmomban is kísértesz te dög. jólesik, mi? én meg jókedvűen ébredek, míg rá nem jövök, hogy nem történt meg igazából, az amit én elképzeltem.

mi lesz, Lányok, ha a sarkcsillag lehullik?



tizenkilenc-huszadika képei később ..

Siófok és Liget home

"M: your friend is so energetic.
H: niki is always energetic"

hopptádám. következő állomás Siófok volt. napsütés. bolondozás. könnyed volt de fantasztikus. kit zavar ha éjfélkor keltik fel álmából, hogy öltözzön indul a party?
nem a megszokott balatoni nyár, hanem valami új. ez most nem találkozásokról szólt, itt önmagunkkal találkoztunk. H, azt kell mondjam mi mindig mindenhol kurvajók vagyunk és úgy is érezzük magunkat.








ez korrekcióért kiáltott :D






ez meg már a jó öreg Otthon.. ahol H-val csövezünk és ahol sosem tudhatjuk.. a mai este elvarázsoltak a felhők..

























tökéletes ez a nap. már sorozatban a negyedik tökéletes nap.

Kultúrdisco

elindultunk. trécseltünk, nevetgéltünk, olvasgattunk. lehúzott ablaknál cigiztünk. az iPodot maxra tekerve gondolkodtunk. éreztük, hogy érezzük.





ismered azt az érzést, hogy eddig nem találtad a helyed, és most hirtelen hazaértél? bármily nevetséges, pont ezt éreztem a Sziget Fesztiválon. bármerre néztem hihetetlen arcok, freestyle-lok, outfit-ek, nemzetiségek, sörsátrak, színpadok, kivetítők, utcazenészek. mindenki vidám és közvetlen. mindenki egyenrangú. legszívesebben megöleltem volna az egész helyet, egyenként mindenkit, hiszen olyan boldogság fogott el...





lesifotók készültek. gépek kattogtak. vakuk villantak.



minden egyes mozzanatot meg akartam örökíteni.

















megkezdődött az önfeledt tombolás. nem érdekelt ki néz minket, a tömeg egy emberként tombolt, és nem számított fiú vagy lány, idős vagy fiatal, szőke vagy barna, fehér vagy fekete. nem emberek voltunk, hanem olyan lények, akik csak azért élnek, hogy jól érezzék magukat... és egymást.




és abba sem hagytuk.



megint csak nemzetiségek. azt hiszem megszerettem a németeket. legalábbis egyet nagyon..



.. partysátor. Velük.







I'm gonna send him to outer space,
to find another race.
i'm gonna send him to outer space,
to find another race.
...
i'll take your brain to another dimension.
i'll take your brain to another dimension.
i'll take your brain to another dimension.

jövőre ismétlünk. a Sziget egy elérhető álom.