sablonszerűen ejtenem kell pár szót a *ballagásomról* dobpergés igen igen. nem akarom túlragozni, ma megtörtént. meghatóbbra számítottam, mindig úgy képzeltem, hogy ott állunk majd a napsütésben, szeretet és összetartás, a gyönyörű énekszó alatt mindenki szemét könny borítja, miközben hajunkba belesüvít néha-néha a langyos nyári szél, és megkapjuk a "korszaklezárult" életérzést. na. szél kipipálva, persze kelleténél jobban süvített (B nyakkendője kellőképp arcba csapott kivonulás közben, de hát nem is mi lennénk..) napsütés nem volt, szeretet ritkásan, összetartás meg csak az egymásba karolás, és elvetve egy-egy ölelés szintjén. dalocskáink mesések voltak, H szerint az én csodálatosan alt énekhangom a leghátsó sorig hallatszott az "élet vár majd rád.." résznél. (gratuláció)
az ebéd feltöltött. a hasamon kívül teljes egészében. annyira örültem, hogy ott voltatok, Tündérek. kaptam egy csomó könyvet, bár, ahogy ismerem magam, nyár végéig úgy sem fog kitartani. a pénzt nem említem, utálom, hülyeség, mindent elront, DE levoltam égve jól jött. én álszent ribanc. és a legeslegjobb ajándék: a gyönyörűszép festőállványom. végre nem a földön fogok művészkedni. jesszjesszjessz. azon gondolkodom, hogy milyen szerencse, hogy nem kaptam karórát. sose bírnék órát hordani. olyan kényszeredett, minek nézzük állandóan az időt? éppen eléggé elvágja a pillanatokat, hülye lennék magamon viselni.
köszönöm a tegnapot, HSZSZ. érzem, hogy ti vagytok, azok akik. nem folytatom, úgyis értitek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése