szeretném hinni, hogy van valamennyi művészi értéke annak, amit csinálok. az írásaimnak, a festményeknek, rajzoknak. még nincs itt az ideje, hogy közzé tegyek példákat, de majd egyszer... addig is csak hiszek bennük.
azon gondolkoztam ma éjszaka, hogy mi a legnagyobb különbség a férfi és nő között. nem fizikaira gondolok természetesen, hanem lélektanira. és talán minden arra fektethető le, hogy míg a nők észrevesznek minden apró részletet, addig a férfinak megvan rá a képessége, hogy ne vesszen el bennük. és én szeretnék kicsit olyan lenni, mint ők. akkor nem elemeznék ki mindent kényszeredetten és nem keresnék magyarázatot minden mozdulatra. igazából nem érdekelnének az érzelmek különösebben. lehet, hogy mi a boldogságot meg a pozitívabb dolgokat jobban átéljük, de őket hidegen hagyják a negatívumok. "elhagyott a csaj? ki nem szarja le, van még sok ezer a világon." mi meg hetekig, hónapokig rágódunk. pár nap és elutazom végre. nem menekülök, hanem elbújok és kivárom, hogy a dolgok oldódjanak meg nélkülem.
vicces dolog magányosnak érezni magadat, miközben tömeg vesz körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése