két lány

egy lány az ágyán feküdt. rózsaszín pohár volt a kezében. moby-t hallgatott és józsef attila verseit olvasta, mert attól nyugszik meg. felnézett. Bonjour Madame! és Benzin, tea, Chanel No5. egy festmény. a szelet hivatott ábrázolni. hiányzik róla valami, de nem jön rá, hogy mi az. még vár vele, tudja, hogy ez tipikusan az a dolog, amire várni kell. tovább olvasott.

Elszállok, el, de a lágy remegés
az életért, világot ringat és
áttetszik rajtad, égi hűvösség.

egy fiúval beszélget, aki holnap elhozza neki az illatát egy pólón. majd ha egyedül érzi magát, abban fog elaludni.

S a víz habzó, kibomlott kontyán
ragyogó holtakat ringat csengve
és háborogván emlékezik
az elcsöndesült szerelemre.

van egy füzet. ketten írják. két lány, akik mosolyognak a bajban is. megfogadták, hogy nem hazudnak, mert rövid az élet ahhoz, hogy ne legyenek őszinték, de ezt sosem mondták még ki. ők azok, akik szerelmesek a tengerbe és a holdba.

egy lány fekszik egyedül immár a bordó szőnyegen. hamisan érzékeli, hogy mi a tér és idő, hogy mik a formák, anyagok. ránéz az órára és megpróbálja szemmel megállítani, nem sikerül neki, pedig szokott. vagy ezt is csak beképzeli. ahogy minden illúzió körülötte. nem érti miket csinált és hol tartott ezelőtt. nem érti, hol élt benne mindez.

két lány ír egy füzetet. két lány, akikből vagy lesz valaki, vagy illúzió volt az egész. az egyik lány úgyvéli elvesztette önmagát, a másik épp most találta meg.

...és beleborzongok látván, hogy nélküled éltem.