2009. november 8., vasárnap

félelem.

"L: készítsd el a saját álmodat. ha meg akarod menteni Perut, mentsd meg Perut! bármit megtehetsz, de ne várd azt a vezetőktől vagy a parkolóóráktól! de ne várd Jimmy Cartertől vagy Ronald Reagantől vagy John Lennontól vagy Yoko Onótól vagy Bob Dylantől vagy Jézus Krisztustól, hogy megtegye helyetted! saját magadnak kell megtenned! ez az, amit a nagy mesterek és szeretők mondtak az idők kezdete óta. meg tudják mutatni az utat, jelzőoszlopokat tudnak hagyni és néma utasítást könyvekben, melyeket szentnek becéznek. én nem tudlak téged felébreszteni. saját magadnak kell felébreszteni magadat! én nem tudlak téged meggyógyítani. te tudod magad meggyógyítani!

P: mi az, ami visszatartja az embereket, hogy ezt az üzenetet elfogadják?

L: maga az ismeretlen. és az ettől való félelem az, ami mindenkit szerteszéjjel szalaszt, hogy álmokat, illúziókat kergessen. az ismeretlenről van szó. fogadjuk el, hogy ez ismeretlen és onnan már egyszerű a vitorlázás. minden ismeretlen, és akkor már előnyöd van a játékban. ez az, amiről szó van. IGAZ?"

P=Playboy magazin L= John Lennon

----

félek. szívszaggatóan félek. leírom, és még akkor is zaklat. ez jelent valamit. azért írok oldalakat, azért írok akár hajnalban, akár órákon, hogy ne fájjon. de most fáj, és nem tudom elzavarni. az előbb ráijesztettem egy shotgun-nal. elővettem, megvillantva fogam fehérjét de ekkor sem menekült. azt mondta, úgysem lesz merszem lelőni, Őt, a Félelmet. eltettem a fegyvert. az ujjamat még most is látom lelki szemeim előtt, ahogy lecsúszik a ravaszról és sunnyogva elernyed.

nem szabadulhatok tőled, amíg nem jövök rá, miért vagy jelen. de ha sikerül diagnosztizálnom kísértésed okát, nem menekülsz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése