akkor érzem, hogy van, amikor nem létezik...
...akkor érzem, hogy NEM KELL, amikor van.
nem tudom melyik a rosszabb:
-ha van, de nincs, vagy
- ha van, de nem kell.
érzem a füstöt a szememben. a bort a véremben.
valamelyik nap megvágtam az ujjam, mert elfelejtettem milyen, ha fáj. akartam, hogy fájjon.
olyan veled beszélgetni, szindy, mint tükörbe nézni. mint hallgatni az éjszakában. mintha magammal beszélgetnék.
mások vagyunk és mégis egyformák.
ha megkérdezem magamtól: merek-e szeretni, az a válasz, hogy nem. és nem azért, mert csalódtam a szerelemben, hanem, mert úgy működöm, hogy azt gondolom, hogy a szerelem csak a fejemben él. és nem tudom átvinni egy másik ember agyába. én vagyok a szerelem. tudod miről beszélek. ahogy kimondom valóság lesz, és én utálom a realitást.
szeretlek. kimondom és nem hal meg. ez a barátság.
nem bántuk meg. éltünk. és imádtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése