2010. augusztus 21., szombat

tükrök. vágnak, ha törnek. vérzik. de még egyben van. csak a fejemben labilis minden. új a valóság. talán mert sosem volt ennyire valós. értékelni a jót, szeretni a szerelmet, tartani a szám, megállítani a könnyt, érezni az érezhetetlent és vágyni a láthatatlant. vele.

vele minden más. megremeg a térdem. pedig hónapok vannak mögöttünk. évekként sokasodnak. túlfűtött. őrülten szeretni annyi, mint bármelyik pillanatban belehalni. hogy ki vagyok most? hogy miért húzódom magzatpózba a lábszárát ölelve? miért akadoznak a szavak? bentrekedtek.

újra élem a gyerekkort. minden szavát, érintését, csak nekem! senki más ne nézze, senki ne szóljon! birtokvágy. mert végre van, ami nincs! VAN!

őrülten szeretni annyi, mint bármikor belehalni. de mi örökké élünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése