vízszintes fatákolmány az erdő szívében. kényelmetlen, de nem enged távozást. minek is menekülnénk? van hova, de nekünk itt jó.
bottal kinyitott bor, mert magunkat nem hazudtoljuk meg.
kicsiny hangfal, hogy emlékeket sodorjon elénk a zene.
2 éve vagy most? a városban vagy itt? te vagy én?
ugyanazok vagyunk. csak a másság süt le rólunk.
2010. június 21., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


emlékek és a már korábban említett érzéki valóság ölelkezik kéjesen egymással.
VálaszTörlés