egy szürke pólót kutat szemem a tömegben. a nép ütemesen mozog a zenére, a zenére, ami most dívik, mindenki ismeri, mindenki tudja a szöveget, azt a közhelyes, semmitmondó szöveget, mely angolul értelmesnek hangzik. ugrálnak, cigire gyújtanak, üvöltöznek. hajukat dobáló lányok, felcsúszott ruhák, félrecsúszott mosolyok, rush, vodka, minden ami kell!
bolyongok, egyik sarokból állok a másikba, vonzanak a szögletek, a vízszintes dolgok, a szögletes vízszintek. mindenhol idegen, sehol nem az igazi, hányinger az emberektől.
elképzeltem egyszer egy világot, ahol minden részeg, és talán mindenki boldogabb.
elképzeltem egyszer egy világot, ahol minden részeg, és talán mindenki boldogabb.
tegnap a szemem előtt volt ez a világ. pofátlanul hátborzongató.
ki a hidegbe, ki az ajtón, ki az éjszakába, ki a semmibe. egyenes út vezet hazáig, beszélek, és beszélnek hozzám, mégis hallom a csendet.
kulcs a zárban.
kulcs a zárban.
én az ágyban.
fáj a hátam.
magas a lázam.
számolj hármat.
kívánj százat.
egyedül úgyis fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése