a nemek játékának függvényében működik a világ. szexualitást lélegzünk, orgazmust hazudunk és könyörgünk esténkért azért, hogy ne kelljen éreznünk. monotonitás már rég beszökött életünkbe. a férjemnek viszonya van, tűröm. szélcsengőt tettem az ajtó felé, hogy halljam, ha éjszaka hazaér. ilyenkor mindig meghúzom az éjjeliszekrényem fiókjában található laposüveget. kicsit benntartom, hogy aztán mosolyogva köszöntsem üveges tekintetű férjem, ne kérdezzek semmit, ne gondoljak semmire, csak várjak míg lezuhanyzik, megmossa fogát és befeküdjön mellém. akkor átölelve kihűlt mellkasát, hazudunk egy átlagos házasságot.
-kérsz egy korty vizet? -kérdezem, de ő már valahol máshol jár.

...mert ellentétek viszonylatában még édesebb a szerelem.

vízszintes fatákolmány az erdő szívében. kényelmetlen, de nem enged távozást. minek is menekülnénk? van hova, de nekünk itt jó.
bottal kinyitott bor, mert magunkat nem hazudtoljuk meg.
kicsiny hangfal, hogy emlékeket sodorjon elénk a zene.

2 éve vagy most? a városban vagy itt? te vagy én?

ugyanazok vagyunk. csak a másság süt le rólunk.

hármat számolok és megnyílik előttem a világ.

egy kamuparti vigaszán

egy szürke pólót kutat szemem a tömegben. a nép ütemesen mozog a zenére, a zenére, ami most dívik, mindenki ismeri, mindenki tudja a szöveget, azt a közhelyes, semmitmondó szöveget, mely angolul értelmesnek hangzik. ugrálnak, cigire gyújtanak, üvöltöznek. hajukat dobáló lányok, felcsúszott ruhák, félrecsúszott mosolyok, rush, vodka, minden ami kell!

bolyongok, egyik sarokból állok a másikba, vonzanak a szögletek, a vízszintes dolgok, a szögletes vízszintek. mindenhol idegen, sehol nem az igazi, hányinger az emberektől.
elképzeltem egyszer egy világot, ahol minden részeg, és talán mindenki boldogabb.

tegnap a szemem előtt volt ez a világ. pofátlanul hátborzongató.

ki a hidegbe, ki az ajtón, ki az éjszakába, ki a semmibe. egyenes út vezet hazáig, beszélek, és beszélnek hozzám, mégis hallom a csendet.
kulcs a zárban.

én az ágyban.

fáj a hátam.

magas a lázam.

számolj hármat.

kívánj százat.

egyedül úgyis fáj.

vizes haj.vörös száj

szemből csöppen a könny a vízbe

selymesen érinti az óceán

szabad vagyok veled
!

vallató hőség

kedvem lenne leülni. mondjuk egy redőnnyel besötétített szoba szőnyegére. egy férfi ülne velem szemben. fehér atlétáját lengetné mellkasán, kérdésenként emelne egyet kalapján. jéghideg vizet locsolnék magamra.

válaszolnék-gondolkodás nélkül.

elmondanék neki mindent.

biztos a meleg miatt, de neki vallanék.

see like me

Industrie Magazine — Issue 01 from Saturday on Vimeo.

kellemest a hasznossal.
tudj bánni velem.
jó srác a srác.
vagy már férfi?
összemosódnak a mosolyok.
kis íves száj fölötti barázda.
egy éjféli telefon.
hogy kávé köszöntse a szombatot.