prágában kevés ember beszél angolul, édes a barna sör, él az éjszaka és legális a fű. prága szabadságot kínál. talán saját gátlástalanságunk miatt, talán csak mert legális a fű.
félmeztelenül állok a szállodaszobánk nyitott ablakában. remegek a hűvös szellőtől, mely hátrasimítja hajam vállamról. hallgatom az utcazajt, a kis morajokat, a részeg kacajokat. az 1908-as építésű hotelünkkel szemben, úgy tetszik, szinte karnyújtásnyira, egy régi templom néz farkasszemet velem. eljátszom a gyónás aggasztóan megnyugtató gondolatával, de végül csak annyit suttogok: itt vgayok, védtelenül, meztelenül! kapj el, Isten, ha tudsz!
mögöttem ő. érzem hátamon, ahogy beszívja és kifújja a levegőt. érzékien söpri el hajam hátamról és csókol bele nyakamba. kezét derekam köré fonja hátulról. két cigit gyújt meg egyszerre, az egyiket a szájamba teszi.
jó voltál, hozzánk, Prága!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése