álmoskönyv hitetleneknek

délelőtt volt és otthonillat. a puha ágyban ültem, takaróm összegyűrődve alattam. egy festékmozaikos lap belsejére írtam fekete betűkkel. a lap a rózsaszín árnyalataiban pompázott, villogott rajta kihívóan a nyers szeretet. anyu könnyezve olvasta vallomásom és tudtam, hogy boldog...

...este lett és a buszon elszórva ültek emberek. a mellettem lévő széket egy tizenéves lány foglalta el. lyukas tornacipő, nyári ujjatlan és farmernadrág. egy folt a nyakán, lilásvörösen éktelenkedett.
ki harapott beléd, ki szívta be mélyen bőrödet, hogy egy percre is, de az övé légy? felkötötted a hajad, had lássa mindenki, milyen jó a dolgod! vagy egy részeg éjszaka volt? akkkor nem lennél rá büszke. anyukád örülni fog kislány!
...talán nincsen anyád.

a takarómba belefagytak a könnycseppek, hideg volt és fáztam. torkom kiszáradva a cigitől.

találtam valamit:

hát azok a komor férfiak (a bikák), akik látszólag oly magányosan állonganak életük folyamán, mint a fenyőfa a hegytetőn: vajon nem álmodnak-e azok is olyan dolgokról, amelyekre bizonyos szívdobogással gondolnak vissza a felébredésük után? nincs az a zordon, asszonytalan férfi, akit álmában valaha meg nem simogatott volna valameny láthatatlan asszonynak a keze. felébredéskor ám hiába nyúlnak a szívük gödréhez, már eltűnt onnan az a drágalátos női kéz - ám az álom velük marad darab ideig, mintha valami virágoskert illataiból jöttek volna ki.
krúdy gyula: álmoskönyv

álmoskönyv hitetleneknek. karcoltam évekkel ezelőtt az első lap közepére, egy kifogyóban lévő tollal. hitetleneknek.

az éjszaka egy nőt kergettem a sötét utcán. futottam utána, de sosem értem el. nem tudtam, miért követem, de éreztem: meg kell fognom. majd a nő besétált házunkba.

mit csinálsz, kicsi? ott én lakom! ...bezártam magam mögött az ajtót.