2010. május 26., szerda

prague


prágában kevés ember beszél angolul, édes a barna sör, él az éjszaka és legális a fű. prága szabadságot kínál. talán saját gátlástalanságunk miatt, talán csak mert legális a fű.

félmeztelenül állok a szállodaszobánk nyitott ablakában. remegek a hűvös szellőtől, mely hátrasimítja hajam vállamról. hallgatom az utcazajt, a kis morajokat, a részeg kacajokat. az 1908-as építésű hotelünkkel szemben, úgy tetszik, szinte karnyújtásnyira, egy régi templom néz farkasszemet velem. eljátszom a gyónás aggasztóan megnyugtató gondolatával, de végül csak annyit suttogok: itt vgayok, védtelenül, meztelenül! kapj el, Isten, ha tudsz!

mögöttem ő. érzem hátamon, ahogy beszívja és kifújja a levegőt. érzékien söpri el hajam hátamról és csókol bele nyakamba. kezét derekam köré fonja hátulról. két cigit gyújt meg egyszerre, az egyiket a szájamba teszi.

jó voltál, hozzánk, Prága!

2010. május 18., kedd

forró a kávé

Jake Davis Test Shots: Caggie Dunlop from Jake Davis on Vimeo.

Boldog névnapot, Te elátkozott írónő!

2010. május 15., szombat

de lehet

bőrünk és csontjaink találkoztak egy pillantásban.
a levegő forró volt, mint egy nyári nap, pedig a hó is esett.
éreztem ujjbegyeit a hátamon, lassan csúsztak lefelé.
jó volt hozzám, de mégis kínzott.
...megtaláltad magad bennem, de lehet, hogy engem kiűztél.

2010. május 11., kedd

?

mélyen hatol - be a húsba
csíp és karmol - belémbújva
barna szeme - sosem tudja
mély a hangja - mégis unja
hipohondria
paranoia
insomnia
orgia
rángatózik testem válaszra várva,
hogy mikor téphetek be hófehér ruhába'
?

2010. május 9., vasárnap

10 perc és ott vagyok érted. kérném, hogy legyen így mindig, de nem teszem.
emlékszel? mire?

oké, akkor hangerőt kérek és gyújtót! betonra borult vodka mossa el lábnyomom, mely egy feliratot taposott.

sikítanék, de néma vagyok.
barbik, keménylegények, partiribancok, pornép! fürödjetek a villódzó fényben, a füstgép takarjon el titeket, ugorjatok egymásnak, hiszen erről szól az élet!
addig én leülök magam mellé és megfogom a kezem.

2010. május 6., csütörtök

gyújtasz, főnök?

melegem van. fűtenek a gépek, égetnek az emlékek. apró porszemek csak, de mégis úgy csípnek, ha belefújja őket a szél a szemembe!

-beszélhetünk?
-gyere ki velem egy cigire.

hallgatok egy jólismert férfihangot, tudom minden gondolatod, barátom! évek óta először érzel.
mesélnék én is, de nem látom értelmét. a pont kikerült már a mondat végére.
milyen kerek!

csepergett az eső. hullámos a hajam.
támasztod a fejem helyettem, hogy ne erőltessem meg magam. rám fér a pihenés-mondod.
nagyon hálás vagyok neked. ezek a nyári éjszakák rejtik el....az ő arcát, ki könnyeim issza fel. rekedt női hang dúdol fejemben. a puzzle darabjai szanaszét hevernek sorban. de legalább már egymásba illeszthetők.

melegem van a gépektől. gyere, barátom, gyújtsunk rá és mesélj!

2010. május 4., kedd

illatok

fények


nevetések

harmónia


szerenád


májusban már kerek a világ.

2010. május 3., hétfő

álmoskönyv hitetleneknek

délelőtt volt és otthonillat. a puha ágyban ültem, takaróm összegyűrődve alattam. egy festékmozaikos lap belsejére írtam fekete betűkkel. a lap a rózsaszín árnyalataiban pompázott, villogott rajta kihívóan a nyers szeretet. anyu könnyezve olvasta vallomásom és tudtam, hogy boldog...

...este lett és a buszon elszórva ültek emberek. a mellettem lévő széket egy tizenéves lány foglalta el. lyukas tornacipő, nyári ujjatlan és farmernadrág. egy folt a nyakán, lilásvörösen éktelenkedett.
ki harapott beléd, ki szívta be mélyen bőrödet, hogy egy percre is, de az övé légy? felkötötted a hajad, had lássa mindenki, milyen jó a dolgod! vagy egy részeg éjszaka volt? akkkor nem lennél rá büszke. anyukád örülni fog kislány!
...talán nincsen anyád.

a takarómba belefagytak a könnycseppek, hideg volt és fáztam. torkom kiszáradva a cigitől.

találtam valamit:

hát azok a komor férfiak (a bikák), akik látszólag oly magányosan állonganak életük folyamán, mint a fenyőfa a hegytetőn: vajon nem álmodnak-e azok is olyan dolgokról, amelyekre bizonyos szívdobogással gondolnak vissza a felébredésük után? nincs az a zordon, asszonytalan férfi, akit álmában valaha meg nem simogatott volna valameny láthatatlan asszonynak a keze. felébredéskor ám hiába nyúlnak a szívük gödréhez, már eltűnt onnan az a drágalátos női kéz - ám az álom velük marad darab ideig, mintha valami virágoskert illataiból jöttek volna ki.
krúdy gyula: álmoskönyv

álmoskönyv hitetleneknek. karcoltam évekkel ezelőtt az első lap közepére, egy kifogyóban lévő tollal. hitetleneknek.

az éjszaka egy nőt kergettem a sötét utcán. futottam utána, de sosem értem el. nem tudtam, miért követem, de éreztem: meg kell fognom. majd a nő besétált házunkba.

mit csinálsz, kicsi? ott én lakom! ...bezártam magam mögött az ajtót.